A kard.rehab torta története

Édes anyukám amikor csak teheti igénybe veszi a szolgálataimat a süteménykészítés terén. Büszkén és lelkesen megosztja ezt az édes hobbimat a közelében élőkkel és dolgozókkal. Így történhetett, hogy a közelgő Erika napra a kolléganők már idejekorán beharangozták, hogy: -Á, nem kell fáradnod az aprósütemények készítésével, elég ha hozol egy tortát! :)))) Anyu megemlítette a dolgot és ennyiben maradtunk. Ahogy közeledett az idő, kérdeztem, hogy mekkora legyen? A válasz: -Jó nagy! És milyen ízű? -Valami frissítő gyümölcsös, mondjuk citromos. Szívroham legyen? -Ne, mert az már unalmas, legyen valami más! Nézelődtem a neten és találtam egy hasonló tortát, amit szerettem volna, így az lett a minta. Alulra egy jó nagy 30 szeletes citromos krémmel megtöltött szögletes piskóta került, amit sima fehér Unidec-el burkoltam, majd ennek a tetejére egy jóval kisebb 8-10 szeletes túró-tejszín krémmel megtöltött tortácska került, szintén sima fehér burkolattal, ha valaki véletlenül nem szeretné a citromos krémet. Szintén kérés volt, hogy legyen a tortán felirat, mégpedig: A kard.rehab. (Kardiológiai rehabilitáció: ide kerülnek a szívműtét után a betegek) legszebb lányainak és fiúinak. Ez a rengeteg felirat eléggé bekorlátozta a dekorálandó felület nagyságát. A felső tortácska alját körben egy vastagabb piros csíkkal körvonalaztam, majd a tetejére szaggattam egy vörös keresztet és szívecskéket. Az alsó torta köré szintén került alulra csík, de sokkal vékonyabb és egy szívecskét mintázó formával szívmintásra nyomkodtam. A felirat zölddel lett írva, hogy ne legyen nagyon egyhangú fehér-piros az összkép. Azért még a nagy torta oldalát piros írókával megrajzoltam olyan EKG görbésre, bár fogalmam sincs, hogy annak milyennek kell lennie, hogy jól mennek-e a görbék fel és le. A leges-legvégén pedig mókás ötletnek tartottam, hogy marcipánból sebtapaszt gyártottam és felragasztottam a kisebbik tortára. Jöjjön a torta:

 Pici torta

 Felirat

 EKG görbe

 Szegélydísz

Sebtapasz


Ezek után a mai ebédem bakfitty, de mégis üde változatosságot jelent a must. A gyerekeknek pedig kérésükre borsóleves és bolognai penne, amit utólag megjegyzem nem ettek meg, csak pofákat vágtak és fujjogtak.

Gyors, laktató, finom

A mai ebédre ez a jellemző. Jó, jó, azért a palacsintákat meg is kell sütni, de valahogy ez az amerikai palacsinta, mintha gyorsabban sülne, és a nyers tészta is gyorsabban fogy. Na de kezdjük az elején. Eredetileg karalábé levest akartam főzni, de az egy szem kis karalábém a kamrában sajnos tönkrement. Nem bírta ő sem a meleget. :( Gyors alternatíva a vegyes zöldség krémleves, amibe tököt is tettem. Korábban már írtam róla itt. Levesgyönggyel ettük, mert egyrészt szénhidrátnap van és most lehet, másrészt pedig a gyerekek szinte minden krémlevest megesznek, ha van benne levesgyöngy.
A második fogás ötlete a zöldséges kuszkusz lett volna, de, itt is jön egy de! A zöldségkeverék, amit használni akartam, elég keményítő-dús, úgyhogy meghagyom egy keményítős napra majd párolt rizzsel. A kuszkusz még akkor is jó ötlet lett volna, de más zöldség nem lévén itthon és idő sem volt már boltba rohangálni, így a gyerekek legnagyobb örömére amerikai palacsintát sütöttem. Nem is akármilyet: gluténmenteset. Találtam a kamra polcán még egy kevés kukorica lepénylisztet, amit kipótoltam sima kukoricaliszttel. A gyerekek kakaóval és lekvárral ették, én pedig mézzel.

Nem felejtettem el ám a tortát, de csak holnap mutathatom meg.

Torta nélkül és 50. nap

Olyan furcsa, hogy eltelt egy hétvége torta nélkül. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen. Nem baj, mert ebben a melegben biztosan utáltam volna az egészet. Legalább a gyerekekkel elmentünk egy nagyot (két nagyot) pancsolni. Voltunk strandon is és voltunk természetes vízben is. Nagyon élvezték és mi is nagyon élveztük. Jót hűsöltünk a nagy melegben.
Szombaton gyümölcsnap volt, tehát a nagy menü bemutatása elmarad. :)
Vasárnap fehérjenap volt. Az ebéd első fogása savanyú tojásleves volt, a második fogás pedig (mert nem készült el időre az ebéd) Fasírt - a maradék töltelékből - színes salátával és joghurtos öntettel. Ami későn készült el ebédre, az lett a vacsora: Töltött tök. A recept megtalálható a http://www.diakonyha.hu/ oldalon, mint töltött cukkini. Egy pár változtatással éltem, mégpedig, hogy a tököt vastagabb szeletekre vágtam és állítva tettem a tepsibe, így töltöttem meg, a töltelékbe most nem tettem pirospaprikát és a végén a tetejére még egy kis plusz parmezán is került.

A mai 50. napi ebéd pedig keményítőnap lévén: Sárgaborsó krémleves keleti fűszerezéssel, puffasztott rizzsel és Rakott krumpli hús nélkül uborka salsa-val. A gyerekeknek Zizu kedvence rizzsel.
A múltkori vegás éttermi tapasztalataink után próbáltam reprodukálni az ott elfogyasztott ebédet kisebb-nagyobb sikerrel. A leves jó lett. Megfőztem a sárgaborsót bő, sós vízben, melybe tettem még hagymát és fokhagymát is, na meg fűszereket, ami jelen esetben 1 kk. garam masala és egy jó nagy teáskanálnyi currypor volt. Amikor puhára főtt jó alaposan krémesre turmixoltam és natúr puffasztott rizzsel tálaltam.
A második fogás is finom lett, de meg sem közelítette az éttermit. Még több fűszerre lett volna szükség hozzá. Héjában megfőztem krumplit, amit meghámoztam és karikákra vágtam. Felsorakoztattam egy jénaiban, majd ennek a tetejére rakosgattam karikára vágott és megsózott tököt, paprikát és paradicsomot. Ekkor alaposan megszórtam kakukkfűvel. Rálapogattam a tölteléket, ami párolt rizs megfűszerezve (jobban kellett volna!) hagymával, fokhagymával, pirospaprikával és két tojással összefogva. Erre jöttek sorban megint a karikára vágott zöldségek, mint paprika, tök, paradicsom (kakukkfű) és végül krumpli. A tetejét megsóztam és be a sütőbe. 200 fokon sütöttem kb. egy órát. Ehhez készítettem uborka salsa-t, mert volt még egy pár kis fonnyadt maradék ubi. A gyerekeknek Fagyasztott elősütött Zizu kedvence párolt rizzsel.

A torta nélküliséget pedig most bepótolhatom, mert megyek és megcsinálom az anyukám névnapi tortáját. Meglepetés lesz. Nem a torta, csak a fazonja. :)
A gyerekek pedig a szobában sátoroznak.

Szülinapom

Tegnap volt a 34. szülinapom. Egyáltalán nem szégyellem a koromat, sőt büszke vagyok rá! Mindenféle meleg rekord meg is dőlt ezen a napon, így ez sem könnyítette meg a dolgomat a tortagyártás területén. Egy aprócska háromszintes tortát képzeltem el magamnak, amihez a piskótákat előrelátóan már előző nap megsütöttem. Igen ám, de a gluténmentes piskótát még nem sikerült ilyen szempontból kiismernem, ezért tegnapra használhatatlan lett. Korábban már lesütöttem egy próbaadagot, és mivel az rögtön el is fogyott, így nem tudtam rájönni az egyéb hibáira, azaz hogy nem szabad állni hagyni. Ugyanis elég érdekes módon olyan volt, mintha nem sült volna meg olyan nyers-szerű lett az állaga, meg a színe is. Olyan vizes hatást keltett. Így az 50 fokos melegben a születésem napján sütöttem újabb piskótákat (ezúttal nem gluténmenteset), amikből később összeraktam a tortámat. Tényleg nem volt nagy, mert az alsó legnagyobb torta is csak olyan nyolc szeletes lehetett. Azért is képzeltem el több szintesnek, mert többféle ízt és dekorációt is ki akartam próbálni. Egyébként is olyan ritkán van szükség emeletes tortára... Szóval olyan szafari stílusú lett. Alul zebramintás vaníliás krémmel és málnával. Középen flamingószínű csajos dekorációval és tejszínes-túrós krémmel. Felül pedig a kedvencem a zsiráfminta csokoládés krémmel. Sikerült elérnem ezzel, hogy az összhatás egy kellemes szafaris és ugyanakkor csajos torta lett. Mondanom sem kell, hogy ebben a melegben a bevonó egyáltalán nem úgy viselkedik, mint máskor (meg semmi más sem!), nyúlik, ragad, szakad. Az alsó rétegnél még nem is volt olyan nagy gond a ragacsosság mert a zebracsíkokat úgy oldottam meg, hogy a kinyújtott fehér bevonóra vékony fekete csíkokat sodortam és rányújtottam, hogy egybeolvadjanak. A középső szint egszerű rózsaszín, majd a felső szinthez egyszínű sárgával vontam be a mini tortát és utólag barna színből vágtam ki foltokat és úgy ragasztottam rá. Nagyon még alávizezni sem kellet, mert az anyag izzadt és rátapadtak a foltok. Még nagyon kihűlni sem volt ideje, mert még a szépítgetésnél tartottam, amikor megérkeztek anyuék, úgyhogy gyorsan bele is vágtunk. És igen! Az embernek egy évben egyszer van szülinapja, így ettem én is a tortából a diéta ellenére is. Csak a mértékletességet kell betartani és semmi probléma nem lesz.

Az ebédünk is csodálatos volt, mert végre apa elvitt a hőn vágyott vegetáriánus étterembe. Csodálatosan finomat ettünk, ami még a diétánkba is teljesen beilleszthető volt. Sárgaborsó krémleves valami csodálatos indiai fűszerezéssel és Kölesfasírt barna rizzsel, friss idénysalátával dióolajjal meglocsolva. Apa pedig valami muszaka féle rakott padlizsánt evett, amibe szintén kölessel volt helyettesítve a hús és nagyon finom volt az is. Tudom, mert megkóstoltam. Szerencsére apának is ízlett, úgyhogy biztos fogunk még máskor is menni oda. Jupiiii! :))))
A vacsi egy egyszerű fehérbab saláta volt lilahagymával, amit kipótoltunk egy kis főtt kukoricával is utólag.

A mai ebédet egy kis after party keretén belül még apa készítette. Mindenki gondolatolvasóvá válhat!!!! Igen kitaláltátok: LECSÓ! :)))) Megettük a jól behűtött alma-szeder levest és a lecsót kenyérkével. A gyerekek még desszert gyanánt begyűrtek egy-egy cső főtt kukoricát is. :) Estére még eszek egy kis maradék tortát. Hú, de sajnálom magam, de rossz dolgom van! :DDD

After party! Balról jobbra: Én, Zorka, Melinda, Amanda, Bogi és Ziti. Aki még hiányzik a képről Renike, mert elszaladt, olyan kis szégyenlős volt.

Katonai

Érdekes tortát készítettem tegnap. Egy katonai témájú torta kellet a kisfiúnak, aki a szülinapját ünnepelte. Imádja a katonai dolgokat és a fegyvereket. Picike, 8 szeletes tortácska lett az övé, amit citromos krémmel töltöttem meg szintén az ő kérésére. A bevonáshoz három különböző színre (fekete-szürke?, khaki, homok) gyúrtam be Unidec-et. Mind a háromból apró golyócskákat téptem le és módszeresen egymás mellé rakosgattam őket. ezt egy keményítővel alaposan meghintett deszkán nyújtottam ki, ami végül egy terepszínű mintázatot adott ki. Ezzel vontam be a torát. Volt egy kis maradék terepszínű anyag, amit a Ritától nyert tésztarácsozóval tettem hálószerűvé. Ezt hanyagul a torta egyik oldalára borítottam, terítettem. Ez is olyan katonás dolog, nem? A torta aljánál a maradék khaki színű bevonóból csíkot sodortam és marcipánmintázó segítségével kereszteket nyomtam bele, mintha drótkerítés lenne. (Mire is jó, ha az ember lánya néha apával ellátogat a Kecskeméti Repülőnapokra!) A legutolsó mozzanat a fegyver elkészítése volt. Marcipánt fekete porfestékkel csodálatosan (de tényleg!) feketére festettem. Ebből az anyagból alakítottam ki a fegyvert, amit nagyon élethűre próbáltam elkészíteni. Nyomtattam ki az internetről katonai fegyvert, majd ezt próbáltam leutánozni, azt hiszem elég jól. Egyetlen bökkenője a dolognak, hogy annyira elmerültem a részletekben, hogy nagyobb lett a fegyver a tortánál. Így egy kicsit lekonyul a két végén. Ezt próbáltam ellensúlyozni két kis fapálcikával a két végén kisebb-nagyobb sikerrel.

 A fegyver közelről.

 A drótháló utánzat.

 A háló és a kissé kornyadozó fegyver.

Egyben a torta.

A mai nap a gyümölcsöké. Ebédre jégbe hűtött sárgadinnye golyócskákat ettem. A gyerekeknek pedig Gyümölcsleves (alma, szeder) és Tejszínes-sonkás tészta volt ebédre.

Villám McQueen és Thomas

Szombat estére volt szerencsém két járművet is elkészíteni. Még mindig nem a kedvencem! Mind a két torta egy kisfiúnak a szülinapjára készült. Nagyon féltem a Verdás tortától, mert ilyet még nem csináltam, és egyébként is autó! Alaposan tájékozódtam a neten ez ügyben és Farkas Vilmos tortáját vettem alapul. Nincs túl sok fázisfotó róla, de nekem éppen elég és megfelelő volt, amit nála találtam. Egy nagyobb darab szögletes piskótát vettem alapul és megtöltöttem csokikrémmel. Ezután jött a nagyobb darabokból való összeállítás, majd a faragás, szépítés, lekerekítés. Először sima fehér Unidec-el vontam be, majd erre jött a begyúrt piros massza. Gyorsan kellett dolgozni, nehogy összeragadjon a két réteg mielőtt kivágnám a részeket. Szikével kivágtam a szeménél, azaz szélvédőnél, az oldalsó ablakoknál és a hátsó szélvédőnél, majd a lámpáknál is. Ja és a szája! Marcipán mintázóval vonalakat húztam a fogaknak és a lámpáknak. Ecsettel megfestettem a szemeket és a lámpákat. Végül jöhetett a tűz-villám a két oldalára a számok erre és a felirat a szélvédőre. Azt hiszem ennyi! Utólag egy picit bemaszatoltam az ablakokat, hogy ne legyenek olyan makulátlan fehérek, talán így élethűbb.

Ezután következett Thomas a gőzmozdony. Csináltam már ilyet, de még mindig mumusnak számít. Az első egészen jó lett, de azóta sem tudtam reprodukálni. A mostanival az volt a bajom, hogy a krém nem akart összeállni. Folyós maradt és csúsztak szét a rétegek. Sietni akartam, de ez nem ment. Augusztus 20-a volt és a gyerekekkel menni akartam a városi rendezvényekre. A krém be a hűtőbe, egy óra kényszerpihenő. Egy óra múlva krém ki, de még mindig folyt, nem lehetett vele még mindig dolgozni. Kevertem bele zselatin fixet és újra bement a hűtőbe egy órácskára. Ezalatt begyúrtam az Unidec-et kékre és vártam. Végre jó lett a krém állaga, összeállítottam a formát, de nem lett még így sem tökéletes. Bevontam kékkel és elkészítettem rá a díszítő elemeket. Közben a test közepe, amihez illesztjük az arcot egy kissé megereszkedett, lelapult. Próbáltam igazgatni, de közben elszakadt a bevonó. Gyorsan foltozás, kész is lett, de sajnos még mindig nem olyan, mint amit elvárnék magamtól.

Nem szegi kedvem, gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni! :)))

Szombaton fehérjenap volt, így ebédre natúr hússzelet hagymás-gombás-sajtos raguval a tetején salátával volt az ebéd. Vacsira a maradék saláta sajttal megturbózva.
Vasárnap keményítőnap. Ebéd krumplifánk kínai sült rizzsel, vacsira ugyanez.
Ma pedig szénhidrátnap, lecsó FOREVER! Ma is lecsó van puha kenyérrel és egy darabka krém nélküli muffin. Leves most nincs.

Pillangó, nagyon csajos és szívroham

Végre ide is eljutottam. Bocsássátok meg nekem, de tegnap babáztam. A gyermekeimet látogattam meg a mamáéknál és olyan gyorsan telt az idő, de ma már hazajönnek. Már annyira hiányoztak!
Ennyi bevezető után végre következzenek a torták! Az első a pillangó torta volt. Egy viszonylag nagyobbacska torta, ami fekete-erdő (kakaós piskóta, meggyzselé+meggy és tejszínhab) ízesítést kapott. A két szárny volt maga a torta, míg a lepke testét a maradék leeső piskótákból és mezzseléből gyúrtam testté. Valahogy a feje nem akart a helyén maradni, ezért belülről merevítettem egy fapálcikával, de a feje még úgy is nehéznek bizonyult. Mentő ötletem az volt, hogy még mindig a maradék (jó nagyot sütöttem!) piskótából készítettem egy mini tortácskát ugyanolyan ízben és virággá varázsoltam a díszítéssel. Ez került a fejecske alá támasztéknak, illetve párnának.

A következő torta a sógornőm kérésére készült. Egy munkatársuk szülinapjára vitte a tortát és nagyon csajos rózsaszín volt a kérés. Valamiért úgy emlékszem, hogy kereket kértek (de nem biztos), és a fejemben ez az egyszerű, de szép torta született meg. Csokis krémmel töltöttem meg a piskótát és még jól teleraktam málnával is. Sima rózsaszín burkolatot kapott, majd az oldalát besteppeltem. Minden egyes metszésvonalba egy szem cukorgyöngyöt raktam. Érdekesen alakult, mert amíg csak a vonalak voltak meg elég erősen egy dobra emlékeztetett, majd a cukorgyöngyök felhelyezése után egy puccos puff jutott róla eszembe. :))) A torta tetejére egy jó nagy masnit készítettem, amit először jól ki is szárítottam, de azt nem sikerült a tortára raknom, mert eltört. Gyorsan csináltam egy másikat, amit már a tortán hűtöttem keményre és így is ugyanazt a hatást értem el, mint amit akartam. A torta legfőbb dísze a bross. Valahol a neten egy tortanézegetős alkalommal találtam egy esküvői tortát, amin cukorbross volt. Azóta ki szerettem volna próbálni és most eljött az idő. Valószínűleg egyszerűbben ment volna, ha lett volna itthon mindenféle méretű és alakú cukorgyöngyöm, de ez nem így volt. A nagyobbakat és a csepp alakúakat kézzel sodortam és utólag festettem be gyöngyház lüszterrel.

A szívroham tortának a kezdetektől fogva érdekes sztorija van. Ha eddig nem derült volna ki, a családban van olyan aki a kórházban dolgozik. Na ki is? Többen is. Az anyukám a Kardiológiai Rehabilitáción dolgozik és annak idején az első ilyen tortát ő "rendelte" tőlem. Ugyanis az osztály egy jó kis csapatépítő bulit szervezett ahová mindenki vitt valami finomságot. Az anyukám úgy gondolta, megmutatja mit is tud az ő kislánya ezért egy jó nagy szívroham tortával örvendeztette meg a munkatársait. A szívroham ilyen jellegű alapötlete a főorvos úrtól származik, de ezt én tortára varázsoltam. Ez volt az első szívroham torta. Ez most szintén az osztályra ment, de más alkalomból. Csokis krémmel lett ez alkalommal megtöltve. Annyit változtattam rajta, hogy most az oldalát is kidíszítettem pici szívekkel.

A picike szív torta pedig Szintén ugyanoda ment az osztályra. Az egyik ápolónő férje sajnálatos módon valóban szívrohamot kapott és emiatt nem tudták megünnepelni a születésnapját. Szerencsére már minden rendben van, így utólag kapott egy picike szív alakú tortát jelképesen. Csokis krémmel lett töltve az is.

Négy torta egy nap alatt, el sem hiszem! Utólag döbbentem csak rá, hogy mindez egy nap alatt történt.

Fogyókúra ügyben tegnap szénhidrátnap volt és az ebéd tarhonya volt lecsóval. A mai napon gyümölcsevés van ezerrel.

Keményítőnap és egy pillangó

A mai napon egyszerűsíteni akartam a menün és előételnek paradicsomlevest főztem, amit rizsliszttel sűrítettem és rizst főztem bele levesbetétnek. A második fogás a krumplipürével kezdődött, amibe most nem került se tej, se tejszín. Kitaláltam, hogy rántok hozzá zöldségeket, ami egyszeriben olyan sok lett, hogy már nem is láttam a végét a panírozásnak. Paníroztam cukkinit és karfiolt és krumplit is. Természetesen nem hagyományosan készült a panír sem. Kukoricalisztbe mártottam először a megsózott zöldségeket, majd tojásba, végül extrudált kukoricapehelybe. Teljesen más az íze, mint a hagyományosnak, de egészen finom. Legeslegvégül pedig a múltkori maradék rizsből készítettem rizskrokettet. Az elkészítése hagyományos módon nagyon egyszerű, mert ugyanúgy kell, mint a burgonyakrokettet. Adunk hozzá tojást, zsemlemorzsát és fűszereket, formázzuk és kisütjük. Én viszont nem vagyok ilyen egyszerű eset, már csak a gluténmentes étrendem miatt sem, ezért én annyit változtattam a receptem, hogy zsemlemorzsa helyett (tanulva a csicseriborsófasírtos esetből) keményítőt adtam a masszához és még egy kevés apróra vagdalt petrezselyem zöldet. Így nem lett annyira formázható, tehát inkább fánkocskák lettek. Jó lett, de egy kicsit tömörebb így keményítővel, ráadásul még adhattam volna hozzá egy kis sót, mert egy kicsit ízetlen lett.

A pillangót még nem mutathatom meg, mert a gazdija még nem kapta meg, ezért csak megemlítem. :))) Este még vár rám kettő és egy pici torta!

Szépen lassan fogyunk. :)))

Érdekes, hogy ennyi idő távlatából belegondolva, egészen meg lehet szokni a nem evést is. Már nem vagyok éhes reggel, nem hiányzik egy jó kiadós reggeli. Délben már azért kordul a harang odabent. A szervezet megelégszik az ebéddel és nem követel nasit. Mintegy hete nem mozdult a mérleg nyelve, mintha bebetonozták volna, de ma reggel csoda történt. Búcsút inthettem a kilencedik kilónak is. Ezidáig viszont még nem tartottunk egy lénapot sem, de hiába unszolom apát, hogy tartsuk meg, erre nem vehető rá. Én meg külön nem akarom, mert akkor csúszás lesz közöttünk és az senkinek sem lenne jó. Mégiscsak együtt kellene megtartani. Bár szerintem akkor sincs semmi, ha kimarad.
A mai fehérjenap és hogy mindenféle nyomelem, vitamin és ásványi anyag bejusson a szervezetünkbe, a változatosság jegyében ma májat készítettem. Bacon-be göngyöltem és megsütöttem. Készítettem mellé egy szokásos, de imádott bazsalikomos-paradicsomos-mozzarellás salátát. Kivételesen három különböző fajta koktélparadicsom állt rendelkezésemre és olyan finom az összhatás. A leves pedig a csodás tárkonyos csirkeragu leves, most répa, petrezselyemgyökér, gomba és karfiol került bele. (A leves, főétel és saláta receptje itt.)

Barbie torta

Múlt héten volt az én egyik kis kedves szomszédomnak a negyedik szülinapja. Talán ő még nem haragszik meg érte, ha elárulom a korát! Már hónapok óta tervezgetjük az anyukájával, hogy milyen tortája legyen, és a Barbie torta mellett maradt a voks. Nézegettem a neten rengeteg Barbie torta képét, amíg találtam egy olyan igazi csajosat, ami pont Zitihez illő. E-mail-ben át is küldtem a képét, amit Ziti is meglátott és ujjongva kiabálta, hogy neki ilyen torta kell. Azt hiszem pont eltaláltam az ízlését. :))) A tortát azért mégsem pont ugyanolyanra készítettem, azért itt-ott változtattam rajta. A ruha alapszíne egy picit lilába hajló rózsaszín lett, amit azután rózsaszínnel is dekoráltam, na és jó sok cukorgyönggyel. Más lett a ruha fazonja is, ahhoz képest amilyeneket már korábban készítettem. Egészen megszerettem ezt az új fazont. A torta egyébként csokis krémes lett málnával megrakva. Majdnem nagyon-nagyon nagyra sikeredett a torta, mert nagyon jót akartam Zitinek, ezért egyszer apa kijött a konyhába és rám szólt, hogy: -Szerintem már elég lesz! És tényleg! Pedig még ott volt egy egész kerek piskóta és várta a folytatást. Készített apa fázisfotókat is:

Látszik a töltelék.

Krém töltése a habzsákba.

Bevonás.

Még nincs elrendezve a szoknyája.

Apa szavaival élve: -Miss Március kiugrott a tortából! Mivel a haja a babának eléggé szökőkutasra vette a figurát, kapott bele egy szép rózsás hajcsatot, ami a későbbi dekorációban is megjelenik.

A kész mű!

Masni hátul.

Rózsák elöl. A ruha dísze a magában strukturált anyag, amit szilikonos nyomdával varázsoltam virág és pillangó mintássá.

 Az ünnepelt és a tortája. :) Tetszett neki!

Ugyanezen a napon készítettem még egy málnás cheesecake szeletek nevű süteményt, amit már korábban is. Lefényképezni elfelejtettem, de ugyanolyan, mint az előző volt.

Most pedig ünneprontó leszek, mert beszéljünk a fogyókúráról! :))))) Na jó, én beszélek róla, mert én fogyózok. Szombaton keményítőnapunk volt és mivel figyelnem kellett Árpi (a rokon, aki a gyerekszobát festi) igényeire is, ezért úgy főztem az ebédet, hogy neki is jó legyen. Nem várhatom el tőle, hogy a mi diétánk miatt ő is csak salátát egyen (mi se csak azt eszünk!). Burgonya krémlevest főztem a jól megszokott recept szerint (recept itt), csak most kihagytam belőle a tejszínt, de azért Árpi kapott rá pirított szalonnacsíkokat és még levesgyöngyöt is hozzá. Előző napról maradt rizs és ahhoz készítettem csicseriborsó fasírtot. Egyszer már csináltam ilyet és nagyon ízlett, de most nehezebb volt összeállítani, figyelembe véve, hogy nincs itthon gluténmentes morzsám. Így megpróbálkoztam az őrölt  kukorica pehellyel, de szétesett a fasírt. Második körben tettem hozzá még tojást és burgonyakeményítőt, így nem éppen fasírtot, de mondjuk csicseriborsó fánkot kaptam végül. Annyira laktató lett, hogy ebéd után együtt jajgattunk hármasban. (Hú de félreérthető, de rossz az, aki rosszra gondol!) Majd szét pukkadtunk, pedig csak kettőt-hármat ettünk meg fejenként belőle. Mindemellé még rittyentettem egy jó kis salátát is, ami állt paradicsomból, uborkából és lilahagymából. Az egészet megsóztam, borsoztam és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal és bazsalikomos Tokaji borecettel, kapott még egy csipet cukrot és egy pici apróra vágott friss bazsalikomot.

Vasárnap szénhidrát napunk volt, de ebéd gyanánt egész nap szendvicseket majszoltunk, mert meglátogattuk a gyerekekkel együtt a debreceni állatkertet és vidámparkot. Nagyon jó móka volt és mindannyian nagyon élveztük az egész napos programot.
Ma pedig gyümölcsnap van, és hogy ne maradjak ma sem leves nélkül, így főztem egy jó kis szederkompótot édesítőszerrel.

Leves után pedig marad a gyümölcsropogtatás.