Elegáns és szív alakú, na meg a Pavlova

A múlt hét végén volt szerencsém elkészíteni három (lehet, hogy négy is volt) tortát is. Az első kettő egy helyre készült egy 50. házassági évfordulós bulira. Annyi volt a kérés, hogy két 20 szeletes torta legyen, az egyik savanykás gyümölcsös, a másik pedig csokis. Ezen kívül minden rám volt bízva. Éljen! Az ilyen kihívásokat szeretem, de mindenki akinek a tortázás a hobbija. Hagyományosabb alakzatban és dekorációban gondolkodtam, már a pár korát is figyelembe véve. Mégiscsak egy 50. házassági évforduló. Az első egy vaníliás krémmel és erdei gyümölcsökkel+eperrel telepakolt torta lett, ami egy nagyon halvány zöld burkolást kapott. Eredetileg márványosra képzeltem a burkolatot, de meleg volt és a két szín egyszerűen egymásba olvadt. Nem lett márványos, de nagyon elegáns visszafogott mentazöld lett a végeredmény. A tetejére készítettem egy rózsát (új módszerrel), és nagyon kezd hasonlítani egy igazi rózsára. Pár levélke köré és az esküvői tortánál alkalmazott cukormázas inda.

A második torta, ami ugye csokis, már azért is barna lett, hogy ne lehessen összekeverni őket. A krémmel majdnem pórul jártam. A főzött részét a krémnek én kukoricakeményítőből szoktam elkészíteni. Itthon elfogyott, ezért elmentem a szokásos beszerzőhelyemre, ahol fél kilót szoktam venni potom 280 forintért, de most nem volt. Nagyon elkeseredtem, mire az eladó rám sózta a burgonyakeményítőt, mondván, hogy ez is ugyanolyan jó. Hát most közlöm, hogy egyáltalán nem! Megfőztem a krémet és pont olyan állagú lett, mint a rágógumi. Apa megkóstolt belőle egy kicsit és azt mondta, hogy így is pont olyan az állaga, mint a rágónak. :( Gondoltam, majd a tejszín segít rajta, de nagyon meg kellett dolgoztatnom több fajta gépet is, hogy elfogadható legyen az állaga. Az ízével nem volt semmi baj, de ennek ellenére én kiéreztem rajta a burgonyakeményítő ízt. Dolgozni sem volt ugyanolyan vele. Ennek ellenére szépen beletöltöttem a piskótába és bevontam sima fehér Unidec-el. Elővettem a hőn szeretett air brush készülékemet és szépen egyenletesen barnára színeztem. Végső díszítésként fehér csíkokat és egy masnit helyeztem rá. Az utolsó mozzanat a cukormázas pöttyözés volt, ami szerintem nagyon feldobta a látványát.

A képek csak kutyafuttában készültek, ezért nem is tökéletesek.
A harmadik egy roham torta volt, mert szombaton este sütöttem és már másnap délre kellett is. Szombaton este kilenckor fogtam hozzá más elfoglaltság miatt, így egy kicsit a hajnalba is belehúzódott a tortázás. Melinda egyik kis ovis társának a szülinapjára készült. 10 szeletes szív alakú, joghurtos málnás tortát kért az ünnepelt. Legyen rajta felirat és egy figura. Kérdezgettem Melindát, hogy mi Annának a kedvence (mese, figura), de csak annyi választ kaptam, hogy van egy kedvenc figurája, ami tündér, vagy királylány, nem tudja. Így egy királylány ült a torta szélére. Szív alakú formám nincsen, ezért sütöttem egy négyzetet és abból faragtam ki. Megtöltöttem a tejszínes-joghurtos-málnás krémmel és bevontam rózsaszínű Unidec-el. Az alján körbe egy vastagabb szalagot helyeztem el, ami elöl masniban végződik. A feliratot a szintén kedvenc gyurmanyomizó segítségével készítettem, amit utólag befestettem ezüstre.

Ugyanezzel a technikával készültek virágok is és végül a királylány marcipánból.

Az úgy volt, hogy anyósnál megláttam a hűtőben a sok megmaradt tojásfehérjét. Megkérdeztem tőle, hogy mit készít belőle, mire ő azt mondta, hogy még nem tudja, de talán majd elhasználja egy rántottába. Inkább elkértem tőle és sütöttem egy Pavlovát, ami az egyik kedvenc nyári sütim. Nem a legegyszerűbb és leggyorsabb süti, de még csak kalóriaszegény sem!, de a végeredmény mindent felülmúl.

Pavlova

Hozzávalók:
4, vagy 5 tojásfehérje (nem tudom mennyi volt!)
1 csipet só
1 ek. citromlé
500 g porcukor
1 ek. kukoricakeményítő
1 ek. vaníliakivonat, vagy vaníliaaroma+víz

Melegítsük elő a sütőt 150 fokra! A tojásfehérjéket a csipet sóval és a citromlével elkezdjük habbá verni, majd amikor már fehér és kezd fényesedni, evőkanalanként hozzáadjuk a porcukrot. Mindig csak egy kanállal és várjuk meg, amíg a turmix eldolgozza benne. Az utolsó egy kanálnyi porcukrot keverjük el a keményítővel és a vaníliakivonattal, és ezt a keveréket dolgozzuk majd bele óvatosan a nagyon kemény, szinte vágható keménységű habba.

Ilyen keménynek kell lennie!Egy nagyobb tepsibe tegyünk sütőpapírt és egy tortaforma aljának, vagy egy tányérnak a segítségével rajzoljunk a közepére egy kört. Erre halmozzuk a habot.

Egy kanál, vagy spatula segítségével oszlassuk el a körön belül.

Toljuk be a sütőbe és rögtön mérsékeljük a hőmérsékletet 100 fokra. 60-70 perc alatt szárítsuk-süssük meg.

Sülés közben meg fog repedni, de pont az adja a szépségét. :) Halmozzunk a tetejére felvert tejszínt, amibe cukor nem is kell, mert a süti elég édes. Az egészet fejeljük meg savanykás gyümölcsökkel ízlés szerint. Én most házi készítésű fűszeres eperbefőttet használtam hozzá.

Házikó és cheesecake

Tegnap megint elmaradt a posztolás, de megbocsájtható "bűn" ez. Jövő héten úgyis szabadságon leszek, és lehet, hogy egyáltalán nem is fogok írni. A tegnapi ebéd úgysem érdemel említést sem, mert maradékot ettünk.

Viszont ami ezután következett, na az már valami. Elsőként a házikó tortáról szeretnék írni. A kérés az volt, hogy egy építész ismerősünknek a meglepetés szülinapi bulijára készüljön egy 30 szeletes ház torta. A kedvenc ízt nem sikerült kideríteni, így csokis lett, mert azt mindenki szereti. Azt gondoltam, hogy egy ház elkészítése egyszerű feladat, de nagyon feladta a leckét és jól kifogott rajtam. Tényleg építésznek kell lenni hozzá? :) Megsütöttem a piskótát jó nagy ráhagyással, hogy a faragásnál esetlegesen kárba menő részek miatt se legyen kevés. Szépen alulról építkeztem (már ahogy szokás!). Akkor kezdődtek a problémák, amikor kevés lett a krém! Így még sosem jártam, de elszámoltam a krém mennyiséget és bizony kevés lett! Gyors pánikszerű krémkészítésbe kezdtem. Nem könnyítette meg a dolgomat a meleg sem, de azért sikerült felhúznom egy házat. Szépen át akartam emelni a tortacsipkés tortaalátétre, de nem tudtam megemelni. Addig nyúztam az alányúlkálással, hogy teljesen szétroncsolódott az alsó réteg, majd az átemelés után el is csúszott és egy kicsit meg is nyekkent. :( Nem voltam büszke magamra, de bizony megsirattam! Újult erővel kezdtem hozzá újra! Szétszedtem és újra felépítettem a házat. Végre sikerült! Betettem a hűtőbe, hogy jól lehűljön és tudjak rajta dolgozni. Unidec burkolást kapott, amit oldalanként oldottam meg, így a szögletek valóban szögletesek is maradtak. Az egyik oldal sarkán levágtam az Unidec-ből és egy vékonyabb réteg téglamintás részt toldottam alá. Így egy picit romos hatást kelt és sokkal életszerűbb. A tetőt először bevontam egy nagyon vékony réteggel, majd erre raktam fel szépen egyesével a cserepeket, amit utólag air brush-al fújtam le. Került rá még ajtó és ablak is. Ezeket barna márvány mintás Unidecből készítettem. Nem maradt más hátra, mint a végső díszítés. Tégladarabkák barna kandiscukorból és fű fokhagymanyomón kinyomott zöld Unidecből, és a nyitott ablak alá két sárga virág. Na és járólapok.

Ezután még hihetetlen, de bizony nagyon tortázhatnékom volt. Már vagy két hete egyfolytában valami krémes gyümölcsös tortára vágyom. Lehetett volna egy sima gyümitorta is, de mostanában mindenhol csak a cheesecake (sajttorta) kacsint rám. Szinte minden blogon megjelent mostanában egyszer. Gyorsan elmentem és beszereztem a hozzávalókat. Az elkészítése nagyon egyszerű.
Az alaphoz vegyünk egy fél csomag Győri édes Zabfalatokat és 5 dkg vajat. A kekszet összezúzzuk és összeforgatjuk a felolvasztott vajjal. Jól belelapogatjuk egy kisebb 17-18 cm átmérőjű tortaformába, és berakjuk a hűtőbe, hogy jól összeálljon. Erre jön a krém: 1 kis pohár natúr joghurtot elkeverünk 25 dkg mascarpone-val, ízlés szerint porcukorral, vanília kivonattal és esetleg citromlével. Az egészbe beleforgatunk 3 dl tejszínből vert habot. Rásimogatjuk a kihűlt kekszes alapra és vissza a hűtőbe. A koronája a tortának az epres rész, amit akár előző este is elkészíthetünk. 2 dl vízből és 10 dkg cukorból szirupot főztem, amibe forrás után beledobtam egy kiskanálnyi levendulavirágot és két darab kezeletlen citromhéjat. Ízesítettem még egy kevés citromlével és az alapos forralás után elzártam alatta a tüzet. Ekkor raktam bele az epret és hagytam őket együtt kihűlni és jól összeérni. Ebből a kihűlt eperből raktam a torta tetejére, ami egyáltalán nem baj, hogy végigfolyik az oldalán is.

A mai ebéd ehhez képest nagyon egyszerű, de igazi nyári vakációs ebéd. Zellerleves levesgyönggyel (ami a gyerekek kedvence, így bármilyen levest hajlandóak megenni) és paprikás krumpli kovászos uborkával (a gyerekeknek uborkasalátával).
Érdekes dolog ez a kovászos uborka. Valahogy a gyerekek zöme nem szereti, de aztán felnőtt korunkra megszeretjük. Erre is biztos meg kell érni.

Elmaradás pótlása-képekkel!

Végre jó a számítógép és végre hozzájutottam a fényképekhez is. Meg is mutatom az elmaradt két tortát:

 50. házassági évfordulóra diós piskóta, tejszínes-diókrém.

Kézilabdás torta, tejszínes csokikrémmel.

Tegnap nem írtam blogot, ezért ezt is pótolnom kell. A tegnapi ebéd egy igen egyszerű pirított tésztalevesből állt és rántott karfiolból, párolt rizzsel és tartármártással. Jó kis nyári menü. A leves pótolja a folyadék és sóveszteséget a melegben. A karfiolnak pedig pont most van itt az ideje. A tartármártásnál ne gondoljatok semmi komolyra, mert az is megoldottam egyszerűen: most tejfölt kevertem össze majonézzel.
Na azért azt még elmesélem, hogy a karfiolon még nyers állapotában találkoztam egy közepes méretű kukaccal?hernyóval?, nem tudom! Az az igazság, hogy én nem félek sem a békáktól, sem a pókoktól, vagy az egértől, egyetlen egy félelmem?, inkább utálatom, undorom van, mégpedig a kukacokkal, csúszómászókkal, férgekkel szemben. Ezt az egyetlen dolgot nem tudom elviselni. Éppen ezért én nem is eszem kukacos dolgokat, gondolok itt a cseresznyére, szilvára. És éppen ezért minden feltehetően kukacos dologhoz csakis gumikesztyűben vagyok hajlandó hozzányúlni. :))) Lehet, hogy röhejesen festek gumikesztyűvel a kezemen és egy karfiollal a kezemben, de én így csinálom. Szóval éppen a karfiolt pucoltam, amikor megláttam ŐT! Zöld volt és még soványka. Gondoltam, hogy majd vizet folyatok rá, és akkor lecsúszik, lefolyik. Nem így történt, mert úgy kapaszkodott, hogy még az erős vízsugár sem tántorította el a karfiolomtól. Egyetlen dolog segített: késsel kivágtam a karfiolt azon a részen, ahol a kukac volt. Leesett karfiollal együtt. Megszabadultam tőle!

A mai ebéd készítése közben újfent találkám volt egy kisebb fehér példánnyal a zsenge káposztából pottyanva elém. Gumikesztyű a kezemen, papírtörlő a kukacra és a borsos üveggel zúztam porrá szegényt. Béke poraira! Mostanában nagyon előtört belőlem a vágy, hogy végre ne csak a család, hanem a magam kedvére való ételeket is készítsek, főleg így a nyár és a sok finom zöldség-gyümölcs beköszöntével. Ez végre az én időszakom! Az egyik legnagyobb kedvencem a húsos káposztafőzelék, más nevén a nyári lucskos káposzta, amit a nagymamám készített nekem éveken keresztül. Már annyira hiányoltam, hogy végre én is főztem egyet. Így is nagyon finom, de a legtökéletesebb akkor lenne, ha a káposzta meg lenne kovászolva, akárcsak az uborka. De mivel csak egy kovászolós üvegem van, és abban most éppen uborka kovászolódik, így az a mozzanat most kimaradt. A családra is gondolnom kellett, ezért a húst megfeleztem és a nekik való részt megfűszereztem és megsütöttem. Rittyentettem mellé egy kis paradicsomos uborkasalátát és Voilá! Mindenki kedvére valót kapott. A leves pedig az anyósomtól kapott friss meggyből készült. Utánozhatatlan és összekeverhetetlen az íze. Össze sem hasonlítható a fagyasztott, vagy az üveges meggyből készült levesekkel. Ja, és jelentem: a meggy kukacmentes! :)

Hol is kezdjem? (kézilabda, dió, villanyszerelő, tűzoltóautó)

A pénteki nagy büszkeségem, az esküvői torta után, belevetettem magam a további négy! tortába. Pénteken este, szépen komótosan elkészítettem egy kézilabdás tortát, amit sajnos most nem tudok megmutatni, mert tönkrement a számítógépem (javítás alatt!), és a fényképek már ott lapulnak valahol a mélyben. :( De ha egyszer kész lesz, remélem meg is tudom mutatni. Csokoládés krémmel töltött kerek piskóta, amiből kiugrik egy kézilabda. Mit mondjak, a labda torta sem lesz a kedvencem! Egyenként rárakosgatni a bőrhatszögleteket, majd varrt hatásúvá tenni, olyan, mint hangyát szedni. ;)
A következő még mindig péntek este készült. Ő egy egyszerű diótorta. Diós piskóta, diós krémmel. Már csak azért is érdekes ez a torta, mert az esküvői tortánál külön kiemelték, hogy dió még csak a közelébe se kerüljön, mert az ara allergiás rá. Természetesen nem kerül. Mikor máskor kérnének tőlem diótortát, mint ilyenkor. Így a diótorta az esküvői torta után lett megsütve, a krém megfőzve. Húúú, a krém pont olyan ízű lett, mint a Carte d'or-os diós jégkrém kandírozott diódarabokkal (a kedvencem!). Egyébként 50. házassági évfordulóra készült.Képek szintén a gépemen. :(
A következő torta a kedvencemmé vált. Apukám is villanyszerelő, így egy kicsit közel áll hozzám a téma. Apu egyik volt kollégájának a szülinapjára készült a torta, aki a70. évét töltötte be a héten. A buli szombaton volt, így már csak 70 volt!:) Fekete erdő torta bújt meg a sok szerszám alatt. Készült a tetejére csavarhúzó és kombinált fogó, egy szigetelő szalag guriga és egy izzó. Az alján körbefutottak a vezetékek, amik az elején előbukkantak. És végre képek:

Na, melyik a kakukktojás? Melyikkel dolgozom és melyik a figura? :)))

A Torta, nagy T-vel.

Az elején megnyíló vezetéktömeg. A kedvencem!
Végül a hétvége utolsó tortája, ami egyben mára hét első tortája is a tűzoltóautó torta. Vasárnap esti kellemes elfoglaltság gyanánt tűzoltóautót díszítettem. Sima piskóta puncsos krémmel.

A hétfői nap kellemes meglepetése a rúdmixer. Még korábban részt vettem a Mindmegettén egy receptversenyen, amin ezt nyertem.

Zárásként a mai ebédről: Hétvégén végre volt időm elmenni a piacra és telepakolni a kosaramat friss termelői áruval. Imádom, hogy a paradicsomnak van íze és illata. A leves friss zöldségekből készült friss petrezselymes grízgaluskával. A főétel lecsós csirkecomb tarhonyával. A csirkecomb csak a család kedvéért, mert nekem most csak a lecsó számít! :)))) Éljen a nyár!

Ui.: Ja, a jövő héten szabadságon leszek és nem főzök semmit sem, csakis étteremben fogok enni! :)))

Legyen az ebédről is

Mármint bejegyzés. :) Megér egy bejegyzést a mai ebéd is. Nem azért, mert annyira különleges, de talán máskor ilyen nem is lesz. Az úgy kezdődött, hogy Melindám közölte, hogy répás borsófőzeléket kér, vagy répás borsólevest. Én csak meredtem rá kérdőn, mert nem sűrűn van ilyen, majd visszakérdeztem azért a biztonság kedvéért, hogy répás??? Mire közölte velem, hogy  igen, mert már elfelejtett fütyülni! :))) Olyan cuki! Ezért répás borsófőzelék lett az ebéd mindenféle jó gyerekek kedvence feltéttel (tükörtojás, virsli, sült szalonna). Egyébként is főzeléket akartam ma főzni.
A leves ötlete már nehezen született meg. Gondoltam, hogy akkor valami finom húsleves illene elé, de azt nem nagyon díjazták (már megint). Erőleves lett, amiben nincs hús és zöldséget sem kell enniük vele. A galuskát azért megbolondítottam jó szokásomhoz híven. Most dijoni mustárt raktam a nyers masszához. Szerintem még nem említettem, hogy mustárbolond vagyok, ezért a rántott husit is bekenem vele még a panírozás előtt. Sőt, gyenge idegzetűek ne olvassanak tovább! A zsíros kenyeret is bekenem mustárral és úgy eszem. Gyerekkoromban a tubusból szívtam ki, mint más a sűrített tejet! Ez vagyok én! :) Így aztán minden ételt ki kell egyszer próbálni mustárosan is.

Életem legelső...

esküvői tortája, igazi emeletes tortája, isteni finom puncskrémje, igazi cukorvirága, igazi alátétes tortája és pont. Ismét új dolgokat tanulhattam meg ezzel a tortával együtt.
- Igen ez volt életem legelső esküvői tortája, ami miatt rendesen be is paráztam. Nem volt ugyan nagy, de azért mégis egy olyan jeles alkalomra készült, amire az ember egész életében emlékezni fog. Mégiscsak egy menyasszony boldogságát hivatott reklámozni.
- Igen, ez volt életem legelső igazi emeletes tortája is. Valójában már készítettem megboldogult lánykoromban is emeletes tortát, de az még csak olyan korai zsengém volt. Nem volt igazi, mert nem tudtam, hogy hogyan kell rendesen felépíteni és megállítani. Egyszerűen csak egymás tetejére pakoltam a megtöltött piskótakarikákat.
- Igen, ez volt életem legelső isteni finom puncskrémje is. Ilyet még soha, de soha! Olyan finom lett! A recept titkos! :)))
- Igen, a cukorvirágról is igaz, mert eddig csak rózsát csináltam, de az sem hasonlított az igazira (na meg egyszer tulipánt is próbáltam, de nem sikerült túl jól). Igyekeztem a lehető legélethűbb zöld orchideát produkálni, ami tőlem kitelik. Azt nem mondom, hogy össze lehetne téveszteni egy igazival, de azért mégiscsak érzem a fejlődést. Bár a drótos verzió még mindig nem sikerült, de a royal icing mindent megoldott.
- Az alátétről pedig csak annyit, hogy Krickynél láttam hasonló megoldást. A barkácsáruházban vágattam egy darab OSB lapot (kört nem tudnak!). Ezt körben szépen felszegélyeztem selyemszalaggal és a tetejét öntapadós tapétával díszítettem (ami jelen esetben nem látszik).
Először jöjjön a kép, majd  leírás:

A menyasszony annyit kért tőlem, hogy a torta három ízű legyen: egy csokis egy puncsos és egy gyümölcsös íz. A forma, a szín és minden egyéb rám volt bízva. A vőlegény nagyon szereti a focit, a menyasszony pedig rajong az orchideákért. Ennyit tudtam róluk, ja és hogy a bulin nem lesznek sokan, csak 14-en. De ennek ellenére elereszthettem magam, nem volt szelethez kötve a dolog. Így az alsó szint 16 szeletes tejszínes csokitorta, a középső szint 8 szeletes vaníliás-erdei gyümölcsös, a legfelső pedig kb. 4? szeletes puncsos tortácska lett. Az volt a koncepcióm, hogy minél kisebb az átmérője, annál magasabb legyen. Talán a képen is látszik. A tortával kapcsolatban volt több ötletem is, amit végül papírra vetettem, és megmutattam apának. Ő az a ki kívülállóként, racionálisan látja a dolgokat. Ezt hoztuk össze. Az alap egy focipálya, amin áll maga az elegáns torta (mégiscsak egy esküvői torta). Az emeletek a hátsó tengelyhez vannak igazítva. Minden emelet alatt egy vastagabb tortaalátét kartonpapírból és minden emelet alatt 5 szívószál  támaszték. A menyasszony kedvéért unidecből zöld orchideákat gyártottam, nagyon igyekeztem ám! Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a virágok mögött egyfajta barna inda tekeredik cukormázból (royal icing).
Mutatok egy pár részletet:

Bevont alátét még torta nélkül.

A pár marcipánból megformázva.

Sajnos nagyon melegük van és lepárásodtak, de azért látszik a vőlegény mellzsebében az orchidea. :)))

Száradó virág alkatrészek.

A kész virágok.

Az emeletek közötti csipkeszegély.

Torta a hűtőben alátét nélkül.
Komolyan mondom, hogy az este annyira, de annyira büszke voltam magamra, hogy egy ilyen tortát én is meg tudok csinálni. A kész mű is tetszik! :)

Izgalom és görög menü

Izgalom, legalábbis az én részemről. A holnapi esküvői torta miatt van, tudom. Már összeállt a kép a fejemben, lerajzoltam, apa rábólintott. Tegnap megpróbáltam összeállítani a virágokat, nem sok sikerrel, de már megvan a megoldás is: royal icing. Az mindent összeragaszt és kész! :)
És akkor még nem is említettem a többit, na mindegy, ezekről majd inkább hétfőn számolok be.

Tehát a mai ebéd: Görög gyümölcsleves és görög fűszeres sült csirke sült krumplival, tzatzikivel.

Mivel a csirke már tegnap megsült és a joghurtot is odaraktam a hűtőbe lecsöpögni, ezért ma már csak a levessel és a krumplisütéssel kellett foglalkoznom. A leves ötlete a csirke fűszerezéséből született. A csirke görög, a tzatziki görög, akkor legyen a leves is az. Utánanéztem a neten, hogy hogyan készül, de én ezen is változtattam picit. Egyszerű, a görög gyümölcsleves lényege az, hogy nem kell főzni, csak turmixolni. Igazság szerint még egy kis mézet elbírna, de a gyümölcsök eredeti íze együtt is nagyon jó. A méz csak a gyerekek miatt fér még rá. Azt hittem, hogy a csirkéhez a tzatzikit nem is fogják még megnyalni sem, ehhez képest a krumplit mártogatták bele és inkább most a husit mellőzték. Mindenesetre ez legalább egy ízig-vérig nyári menü.

Kívánságműsor

Mostanában azt hiszem egyre sűrűbben lesz kívánságműsor a menüt illetően. Nyári szünet van és bizony most nagyon is számít, hogy a gyerekek mit szeretnének enni. Meleg van és keveset esznek, az legalább legyen olyan, amit kívánnak. Az első és legfontosabb a borsó volt a levesben. Szerettem volna húslevest főzni borsóval, de leszavaztak. Így lett egy sima borsóleves, ami azért így is finom és a változatosság kedvéért most galuskával készült. A másodiknál csak az volt  kikötés, hogy tészta legyen és mivel mostanában elég sok paradicsomos tésztát ettünk, maradt a jó kis sonkás tészta. Főleg, hogy a saját sonkánkból készült.

Ráadásul olyan kis ügyes vagyok, hogy már a holnapi ebéd is félig készen van! :)

Barcelona torta és 30 perces menü

Az évzáró óta volt egy kis időm kipihenni a sok tortát (de azért már nagyon hiányzott is). A szomszéd srác kért meg rá, hogy készítsek neki egy FCB logós (Barcelona foci klub) tortát. Buliba mentek és a szülinaposnak vitte ajándékba. Csokisat kért, mert azt mindenki szereti. A logót a tetejére egy külön kinyújtott kis darab Unidec-re festettem kézzel. Sajnálatos módon a fekete Wiltonos festékem valahogy nincs a topon, mert nagyon folyós az állaga, emiatt nehéz volt vele a festés is és a színe sem a legtökéletesebb fekete.

Hétvégén már elkezdtem a készülődést a most hétvégi első esküvői tortámhoz is. A nászpár elkészült marcipánból és a virágok is folyamatban vannak (kiszaggatva, formázva száradnak).
A gyors ebéd pedig annak köszönhető, hogy a nagyobbik gyermekemet orvoshoz kellett vinnem. Egyébként is meleg van és a gyerekek itthon vannak, tehát kinek van kedve órákat álldogálni a tűzhely mellett? A mai ebéd: Zöldségleves eperlevéllel és Paraszt tarhonya.

Tartozom egy képpel, ami három lett:

 Dinós bonbon formában megfagyott túrótöltelék.

 Megtalpalva!

Készen.

Ma csak egy gyors ebédre volt idő, mert apával anyagbeszerzésen voltunk. Tehát a mai ebéd leves nélkül, milánói penne.

Ui.: Már megsült a holnapra készülő torta piskótája és a krém is hűl. FCB logós torta lesz.

Mediterrán sült és jeges túróbonbon

A mai leves, ami ugye frankfurti és semmi, de semmi köze sincs Frankfurthoz, a múlt heti maradék kelkáposztából készült. A múlt héten megleptem magam egy adag főzelékkel és most egy kis leves is lett még belőle. Igaz, hogy java részét már ki kellet dobni a leveleknek, de egy levesnek még azért bőven elég volt. A család ugyan nem szereti, de a virslit kieszegetik belőle némi lével együtt, így esznek egy kevés leveskét is. Kenyérrel is mártogatnak, úgyhogy nem lehet egy rossz szavam se.
Már előre beharangoztam, hogy csirkét fogok készíteni valamilyen formában. Citromos-fokhagymás sült csirke lett a végeredmény. Kicsit meglepődtem, amikor megláttam a kiolvasztott csirkedarabokat, mert én négy csirkecombot akartam sütni, de ehelyett 2 csirkecomb és 4 csirkeszárny volt a zacskóban. Nem baj, az is elfogy. :) Nagyon egyszerű az elkészítése és frissítően finom, porhanyós hús lett a végeredmény. A fokhagymát nem is lehet érezni rajta, csak a citromot. Érdemes kipróbálni annak, aki szereti a mediterrán ízeket. Bár szerintem a saláta, vagy a héjában sütött újkrumpli jobban illene hozzá, én most párolt rizzsel tálaltam, mert tegnap volt krumpli is és saláta is. Rizs pedig még nem is volt a héten.

Desszertnek kitaláltam, hogy óriás jégkrémbonbonokat készítek. Tegnap kaptam dédimamától muffin formát, de azt az apró fajtát. Mostanában mindenki óriás jégkrémmel töltött bonbonokat készít, így egyből az ugrott be, hogy arra pont jó lesz. Gyorsan előkaptam a csokit, már olvasztottam is és már kentem is ki ecsettel a mélyedéseket. Duplán kentem, hogy biztosan tartsanak majd. A töltelék pedig a maradék túróból (palacsinta) készült egy kevés szőlőcukorral megédesítve és egy fél citrom levével megsavanyítva, majd egy nagyobb adag felvert tejszínnel elkeverve. Jelenleg a fagyasztóban dermednek és még várnak a talpazásra, amit majd esetfelé meg is ejtek. Így egy túrórudi szerű jeges bonbon lesz a türelmünk jutalma. Képeket majd holnap mutatok.

Melinda már napok óta nyúz, hogy tojásleves legyen ebédre. Ma végre megadtam magam. Délben a hőn vágyott tojásleves pillantott vissza rá a tányérból. :)
És itt volt az ideje már újra halat enni. Tengeri halfilét vágtam nagyobb falatokra, majd azt a szokásos módon paníroztam és megsütöttem. Köretnek salátát készítettem, ami zöldpaprikából, uborkából, paradicsomból, lilahagymából, répából és fejes salátából állt össze. Az öntethez egy kefirt elkevertem egy csipet sóval, egy gerezd reszelt fokhagymával és egy kiskanálnyi aprított kaporral. A gyerekek kedvéért még egy adag krumplipüré is a tányérra talált. Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy a krumplipüré ott is maradt a tányéron! A halat ették a salátával.

Ezzel le is van tudva a hétre tervezett hal és saláta. :-)

Nyári szünet

Nálunk már elkezdődött a nyári szünet. Itthon "tengetjük" napjainkat a gyerekekkel. Igyekszem ilyenkor picit talán hagyományosabb ételeket főzni, mert azokat biztosan megeszi Melindám is. Egyébként is a mai ebédre szerintem teljesen rá lehet fogni, hogy nyári étel, mert a gulyásleves bográcsban elkészítve nyári (igaz én nem bográcsban főztem), a palacsinta szintén nyári. Remélem mindenki elégedett az elemzéssel! :)))

A képek elég sötétek lettek, mert ma áramszünet volt nálunk és a villanyt nem tudtam felkapcsolni. Kétszeri telefonálás után kijöttek az áramszolgáltató emberei és kicserélték azt az elöregedett "nemtudommit", ami miatt nálunk és a szomszédságban sem volt áram. Szerencsére a hűtő még nem olvadt le és a halak sem pusztultak el az akváriumban.

Ui.: A héten még tervben van valamilyen halas étel, saláta és csirkecomb.

Melindás nap

Havonta legalább egyszer tarunk egy Melindás napot. Ennek a napnak az a lényege, hogy a tesótól "megszabadulva" csak vele foglalkozunk, a kívánságait lessük és elmegyünk ide-oda. A program mindig változik, a lényeg, hogy ő élvezze. Szoktunk moziba menni, meg vásárolni, meg sokat játszani, stb. Az ebéd is mindig a kívánsága szerint készül. Volt már olyan, hogy étterembe mentünk, vagy a mekibe, de ma azt kérte, hogy én főzzek neki bolognait. Éppen ezért a mai ebéd: Melindás ebéd. :)))
A levessel egy picit gondban voltunk, mert az első kérés paradicsomleves volt, ami nem igazán illik egy paradicsomos tésztához. A második kérés szerint borsóleves lett volna, de tegnap borsófőzelék volt és a borsóm is elfogyott. Ja, és tésztás levest is szeretett volna, de a második is tészta. Így kiegyeztünk egy vegyes zöldséglevesben rizzsel. A második a már említett bolognai spagetti és az ebéd megkoronázásaként eperfagyit ettünk (természetesen az is saját készítésű).

Ezek után gyorsan összeraktam a tegnap már előkészített tortát. Ez a torta a szomszéd fiatalembernek készült, akinek korábban az ostoros torta. Üzemeltet egy filmklubot, ami most lett egy éves. Erre az alkalomra kérte a tortát. Örülök neki, mert ezek szerint korábban meg volt elégedve a neki készült tortával. Jelen torta sima piskóta vaníliás krémmel töltve és erdei gyümölcsökkel gazdagon megrakva. A bevonata házi fondant, a logó Unidec. Egyszerű, egyszínű fehér, rajta a klub logója.

A végén említem meg, de azért fontos, hogy most kell epret elrakni. Minden formában, ki hogy szereti. Fagyasztani, lekvárt főzni, szörpöt készíteni. Mivel a fagyasztóm már tele van eperrel, tegnap következett a lekvár. Íme: