Bonbonok

Szombaton reggel készítettem egy tejszínes gesztenyetortát. A tejszínes díszítést egy kicsit szögletesebbre vettem, nem olyan lágy lányosra, mert egy fiúnak készült a szülinapjára. Hittem én! Amikor is a drága uram felvilágosított, hogy nem a fiúnak lesz, hanem a barátnőjének. Óóóó! Na mindegy, a díszítés már megvan. Ezért a csokidíszekkel lágyítottam rajta. A körben elhelyezett dekoráció is lágyabb, de került középre is egy virág, na meg egy dupla szívecske is rá.

Így már nem is olyan fiús, szögletes. :)
Ha már megolvasztottam a csokit, és maradt is belőle, gondoltam, kipróbálom az új bonbon készítő formát, amit Gesztenyétől nyertem. Ez egy nagyon kis cuki szilikon, dinoszaurusz mintás forma. Ki is töltöttem annak rendje és módja szerint csokival a mélyedéseket, majd rájöttem, hogy ez nem úgy megy, mint a merev bonbonformáknál. Ugyanis a merev formába betöltjük a csoki, egy kicsit hagyjuk dermedni, majd fejre fordítjuk a formát és a felesleg kifolyik. Hát ennél a hajlékony formánál ez nem így megy. Gyorsan utánaolvastam és kiderült, hogy ezt a fajtát ecsettel kell kikenni. Még nem veszett semmi, a második réteget már ecsettel kentem. Itt jött a dilemma, hogy mivel töltsem meg? Mindig van a hűtőben egy kis csoki ganache, vagy valamilyen krém, de most nem volt SEMMI! Ahhoz, hogy készítsek, nagyon türelmetlen voltam, így töltelékként kapott egy kis maradék fondant-ot marcipán ízűvé varázsolva. Minden egyes kis mélyedésbe egy kis darab "gyurmát" tömködtem, majd jöhetett a talp. Csokiolvasztás és bonbonbefedés.

Azt hiszem elsőnek nagyon jól sikerültek. A csoki is szép fényes és roppanós lett. Tudom, hogy sokan gondolják, hogy már készítettem bonbonokat. Igen, de azok nem formában készültek. Ez az első formában készült bonbonom. Sajnos nem sikerült minden darabot szépen kiemelni a formából, ezért látszik narancssárgának az egyik dinó, mert kifolyt a töltelék. Mindenesetre a gyerekek nagyon értékelték és imádták.:)
Ezen felbuzdulva, másnap is bonbon készítésre adtam a fejem. A neten olvastam, hogy gyakorlatilag bármi lehet bonbonforma. Véletlenül éppen elfogyott a gyerekeknek a Toffifee, aminek a tartóját kimostam és rögtön fel is használtam. Megint következett a csokiolvasztás és úgy jártam, mint még soha: megégett! Pfúúú! Nagyon büdös! De második próbálkozásra sikerült. Szépen ecsettel kikentem a formákat, dermesztettem, majd megint kentem és jöhetett a töltelék. Megint dilemma! Szintén Gesztenye blogján olvastam, hogy zselés bonbont készített. Hát én is zseléset csináltam. Almalevet melegítettem és feloldottam benne a zselatint (utólag azt mondom, hogy több zselatin kellett volna bele), majd bele a csokiburokba. Egy kis hűtőben dermedés után szintén talpacska.

Szerintem ők is szépek lettek, és ezt felvágva is meg tudom mutatni. Egy kicsit emlékeztet a zselés szaloncukorra, de éppen ezért kellet volna bele több zselatin, mert nem volt elég "kemény" a zselé. Tartása volt, de csak annyira, mint egy gyümölcsös zselének egy torta tetején. Ennek már nem volt akkora sikere. Majd próbálkozom! Azt hiszem rákaptam az ízére a bonbon készítésnek! :)
Közben azért finom ebédet is rittyentettem. Olyan sok helyről lehet hallani, hogy milyen finom a borsópörkölt, vagy a tojáspörkölt. Mi még nem ettünk ilyet sosem. Eljött az ideje az elsőnek. Hogy ne legyen olyan egyszerű, rögtön ötvöztem a kettőt. Zöldborsós tojáspörkölt lett az ebéd. Mindenkinek ízlett, de én tészta nélkül tudnám elképzelni inkább.
A mai ebédet egy éttermi étel ihlette. Régen, megboldogult lánykoromban, sokat jártunk apával étterembe. Egy étterem volt a kedvencünk, ahol nagyon sokszor megfordultunk. Már megismertek minket, amikor megjelentünk. Szóval, itt készül egy olyan husi, ami mellett alma van és ropogós, sült hagymakarikák vannak a tetején. Kérdezgettem apát, hogy mire emlékszik belőle, mert mostanában viszont már nem jártunk arra. :( Apa semmire nem emlékezett, még a nevére sem. Így magamnak kellett kitalálnom a receptet és a nevet. Az biztos, hogy jól sikerült, mert húúú, de finom! Végül apa közölte, hogy eszébe jutott, hogy milyen az éttermi, és nem ilyen! Jókor! Már kész volt a kaja. Ismét arra kell járnunk, felidézni a régi szép dolgokat. Lassan közeleg a torkos csütörtök, lehet, hogy teszünk egy látogatást.

Takarékosság

Ma nagyon ügyes kislány voltam, mert bár nem sikerül túl sűrűn, de ma takarékos voltam. Vállon is veregetem magam! :) A leveshez a tegnapi csirkéből kimentettem a csirkemellet, sőt a karfiol főzőlevét is félretettem. A hűtőben pedig árválkodott egy maradék tojásfehérje, így az is a levesben landolt. A gombóchoz már tegnap megfőztem a krumplit. Szándékosan jó sokat főztem, hogy biztosan maradjon mára is. Számítottam rá, hogy esetleg a gyerekek nem eszik meg a karfiolt, azért főztem, de szerencsére a karfiol is bejött nekik. Szóval, volt jó sok főtt krumplim, amit összetörtem és gombócot gyártottam belőle.

Mivel a krumpli a receptben megadott mennyiség háromszorosa volt, rengeteg tészta lett belőle. Jó sok gombóc is lett (nem olyan mini fajták), összesen 32 darab barackos és 8 darab szilvalekváros. A szilvalekváros is a hűtőben rekedt maradék lekvárból készült. Melindának annyira ízlett, hogy megevett 5 gombócot, és még kért, de többet már nem mertem neki adni, nehogy megfeküdje a kis gyomrát.

Happy!

Szerintem már az ebédből is látszik, hogy sokkal jobban érzem magam. A mai ebéd csodálatosan ízletes és erőt adó zöldségleves májgombóccal. A májgombóc most nagyon furcsa módon készült. Illetve csak az volt furcsa benne, hogy a fagyasztóból vettem elő. Na nem boltiról beszélünk. Egyszerűen csak egy-két hónappal ezelőtt, amikor utoljára ilyen levest főztem, olyan sok májgaluskának valót kevertem ki, hogy maradt egy nagy adaggal. Ezt a maradékot én beraktam a fagyasztóba. Ilyet még sosem csináltam. Tegnap kivettem és ugyanazzal a mozdulattal beraktam a hűtőbe. Így kíméletesen lett kiolvasztva. :) Ma egészen kellemes masszát találtam a dobozkában. Beleszaggattam a leveskébe és valami eszméletlenül lágy, finom gombóc lett a végeredménye. Igaz, egyébként is finom a májgombócom és még sosem volt kőkemény, de ez most valahogy mégis más, könnyed és légies. A zöldséglevest egyébként is nagyon szeretem. Az étvágyam is visszajött.
A főétel körete most morzsás karfiol lett. Ezzel kapcsolatban nagyon sok élményem van gyerekkoromból. Anyukám ugyanis sokszor főzött ilyet. Gyerekkoromban sokáig abban a hitben éltem, hogy ez a rántott karfiol. Valószínűleg anyu nem szeretett pepecselni a panírozással, és ez majdnem olyan, mintha... Régen ezt natúr készítettük és a tejfölt csak utólag evésnél tettük a tetejére. Úgy is jó és így is jó. Sokáig azután nem találkoztam ezzel az étellel és nagyon megörültem neki, amikor láttam, hogy a férjem nagymamája is főz ilyet. Egyébként fogalmam sem volt, hogy mi a neve, ezért én csak morzsás karfiolnak hívom, mígnem a Desszert.eu oldalán ismét találkoztam ezzel a recepttel, és ezek szerint ennek az ételnek a neve: karfiol lengyelesen. Meg is találjátok itt, ha rákattintatok.

A másik nagy esemény, ami ma történt, hogy Kricky végre közre adta az elkészült videót, ami a blogbuli összefoglalója is egyben.

Beillesztettem, tehát meg is nézhetitek. :) Én is benne/rajta vagyok! 

Bizonyosság

Ma végre eljutottam az orvoshoz és bebizonyosodott, amire gyanakodtam. Bár ne lett volna igazam! Valóban arcüreg gyulladásom van egy kis krónikus bronchitissel megspékelve. Az orvos rám nézett és azt mondta, hogy már első ránézésre látszik, hogy arcüreg gyulladásom van. Ez nagyon durva! Annyira be van gyulladva, hogy az arcom tiszta piros a gyulladás helyén! :( Kaptam mindenféle finom gyógyszert. Blööö! Utálok gyógyszert enni, de a köptető szirup íze még annál is rosszabb! Tehát a mai ebéd: antibiotikum, köptető, fájdalomcsillapító és bélflóra rendező.
Ez nem volt vicces! A mai ebéd pizza. Apa nagyon rendes volt, mert reggel bekészítette a tésztát a kenyérsütő gépbe és beprogramozta délelőttre. Pizzaszósz általában van a fagyasztóban, ez most is volt. Levest nem főztem kivételesen. Az ivólével visszaidéztük a régi menzák hangulatát. A pizza meg egy kicsit néger lett! Most nem vagyok a topon. Ráadásul az evéssel is adódott egy kis gondom, mert nem tudom a gyulladás miatt egészen kinyitni a számat. Egész pici falatokban kellett elfogyasztanom az ebédet. Ilyen szempontból talán valami főzelék jobb lett volna ebédre. De kinek van most ereje ehhez? Pedig olyan sok ételötlet kavarog a fejemben! Meg ennék egy jó brownie-t is! Hátha apát rá tudom venni estére! :)

Rizs

Tegnap este annyira kívántam valami finomságot, hogy a kenyérsütő gépbe gyorsan bedobáltam a hozzávalókat és sütöttem (sütött) egy gyönyörű kalácsot. Lefényképezni nem tudtam, mert egyből még forrón fel lett vágva és bizony késő este gőzölgő kalácsot ettünk. :) Reggelire is ezt kaptak a gyerekek, na meg én. Az egészségi állapotomat már nem is emlegetem, mert katasztrofális. Holnap megyek a dokihoz. Igazság szerint már diagnosztizáltam magam és eszerint arcüreg gyulladásom van, de majd holnap megmondja az orvos az igazságot. Este beáztattam a lencsét, így ma könnyű dolgom volt. Feltettem főni, meg a rizst is a tejben és otthagytam őket. Pihentem közben (ritkaság), de most kötelező! A végén még fél óra időráfordítás és kész volt a finom ebéd. A gyerekek is nagyon értékelték. Szeretik a lencselevest is és a rizsfelfújtat is. Melindának ez volt az első rizses étele a műtét óta, és szerencsére nem is ment félre!

Szülinapok

Úgy kezdődött a hétvége, hogy pénteken eljött a sógornőm segíteni. Nagyon rám fért most a segítség, mert még mindig nem túl fényes az egészségem. Elsőként a Mercedes tortát kezdtük el. Gyorsan összeraktam a tortát (tejszínes csokikrémmel töltve, csokidarabokkal) és ő segített a faragásban. Kívülállóként másképpen lát bizonyos dolgokat, talán egy kicsit reálisabban, mint én. Jól jött a faragásnál a szeme. :) Bevontam sima fehér fondant-al és jöhetett a díszítés. Szándékomban állt fázisfotókat csinálni, de a munka hevében ez nem mindig jutott eszembe.

Így ez lett az első fotó róla. Az alapszínt már megkapta és a kerekek is a helyükön vannak. A kerekekről csak annyit mondanék: úgy kezdtem a torta felépítését, hogy kapott egy kisebb alátámasztást, ami megemeli az alvázat annyira, hogy legyen hely a kerekeknek. Mivel én nem szeretek egy tortába nem ehető dolgokat rakni, természetesen ez piskótából történt. Menet közben derült ki, hogy elöl, hátul és kétoldalt lefittyed a torta, alá kellet mindenhol támasztani. Mivel egy nagy 25 szeletes tortáról beszélünk, a súlya is tetemes volt, hiábavaló volt az a kis piskóta alátámasztás, mert a kerekek úgy néztek ki, mintha defektesek lennének.

Elölnézet félkészen.

Itt már meg vannak festve az ablakok kontúrjai is.

Közben felébredtek a gyerekek és egy kis szórakozás is belefért nénjével.

És íme készen! A kerekeket leszámítva szerintem jó lett.
Miután elkészült a remekmű következett a második autó. Igen! Egy alkalommal kellett elkészíteni az első és a második autós tortámat. A másodiknál nem volt követelmény, csak az hogy autó legyen. A netről néztem egy jó kis Ferrarit. Erre viszont nem vagyok nagyon büszke. Nem is készült róla csak két fotó összesen. Fogalmam sincs, hogy miért, de a fondant nem akart szót fogadni nekem. Egy részen megrepedt és mintha valami rejtélyes erő húzná csak nőtt a repedés. Megfoltoztam, de még így is tovább repedt, sőt, elkezdett egy másik helyen is repedni. Nagyon idegesítő volt.

Mondhatnám, hogy emeletes garázs, de csak a hűtő polcai. :)

Rejtett fényszórós változat citromos főzött krémmel.
Ezeken kívül még egy harmadik tortát is szerettem volna elkészíteni aznap, de már nagyon fárasztó volt a nap, így az másnapra tolódott.
Szombaton délelőtt elkészült a smiley torta. Egy kis lelket melengető mosolygós szülinapi torta.

Ő egy picike 8 szeletes kókuszos főzött krémmel megtöltött tortácska, ami remélem, hogy kibírta a vonatozást Budapestre.
Úgy látszik mindenkinek ezen a hétvégén van a szülinapja, mint az uramnak. Szombat kora délután még apa segítségével egy nagy adag szilvalekváros-tepertős papucs is sült a vendégeknek. Estére pedig nekiláttam a déditata tortájának. Neki ugyan nem most volt a szülinapja, mert az már elmúlt, de egyúttal azt is megünnepeltük most. A torta meglepetés volt neki, nem is tudta, hogy ő is fel lesz köszöntve. Déditata nyugdíjba menetele előtt rendőr volt és kicsempészve a régi sapkáját, arról mintáztam meg a tortáját. Előre kell bocsájtanom, hogy ezzel sem vagyok elégedett, mert ekkor már nagyon ramaty állapotban voltam.

Mindenesetre az ünnepelt örült neki. Nagyon finom volt az biztos, mert tejszínes csokikrémmel töltöttem meg.
Az utolsó lett volna az apa tortája, és azért hagytam a végére, hogy biztosan meglepetés legyen neki. De ekkor bejött apa a konyhába és nagyon leteremtett, hogy ilyen állapotban még a konyhában robotolok. Hiába mondtam, hogy neki még nincs kész a tortája, azt mondta, hogy ilyen áron neki nem is kell torta. Akkor nem lesz tortája. Na hát engem sem abból a fából faragtak, aki így beletörődik. Szót fogadtam és bementem a szobába pihenni. Közben szövögettem a tervet, hogyan fog elkészülni a tortája. Akár egy összeesküvés-elmélet. Először azt gondoltam, hogy pihenek egy pár percet és visszamegyek dolgozni, de ez sajnos nem ment. Az izmaim nem engedelmeskedtek. :( Nem baj, majd hajnalban felkelek és majd akkor! Hát ez sem ment! Sajnos. De még mindig nem adtam fel! Apa még mindig nem tudta, hogy mit szeretnék. Majd délelőtt! Ebédig van idő. Hát! Apa még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy nem kell neki torta, de én állítottam, hogy a piskóta és a krém nem veszhet kárba, legalább egy sima tortája legyen akkor. Ebbe belement. Eredetileg egy Star Trek Voyager űrhajó alakú tortája lett volna, de így idő és erő hiányában "csak" egy Borg kockát kapott. Aki nem nézi ezt a sorozatot, az nem is nagyon értékeli, mert egy sima fekete kocka vonalakkal meg néhány érdekes folttal, de aki ismeri, az felismeri.

Nem baj, közeleg apa névnapja is, majd akkor hátha elkészül neki a Voyager is!
Az ebéd még mindig az erőtlenségem jegyében: hagyományos és fantáziátlan, de legalább finom! Bár az ízeket sem érzem és étvágyam sincs.

Tortagyár

Mielőtt rátérek a főcímben említett dolgokra, írnék a tegnapi tortáról. Tegnap készült a vércseppes torta.

Ez a torta egy 30 szeletes szögletes vaníliás krémmel megtöltött és erdei gyümölcsökkel megrakott torta volt. Sima fehér fondant bevonatot kapott, majd a szívroham torta mintájára szívek helyett vércseppekkel díszítettem. Sajnos a képen nem látszik, de most kivételesen szép színt sikerült kevernem a cseppeknek. Csodálatos mélyvörös lett. És ami szintén nem látszik (mert apa állandóan elállítja a fényképezőgépet!), hogy minden egyes cseppecskének mosolygó arcocskája van. Mivel egy csepegős véres :))) tortáról van szó, úgy gondoltam folytatódjon a minta az oldalán is, mintha valóban végig csöpögött volna rajta a vér.
Elég a véres dolgokból. A mai ebéd igazán egyszerű volt, mert tegnap dédimama meglepett a hagyományos dédimama féle csirkebecsinált levessel, így ezt már nem kellett főznöm. A második fogás egyszerűen csak azért lett túrós rétes, mert már egy hete vettem réteslapokat és egy fél kiló túrót is, és el kellett más használni. Melinda palacsintát szeretett volna enni, de most nem volt időm palacsintát sütni. Nem baj, örült a rétesnek is.
És indulhat a tortagyár! Szóval öt torta készül. Mind az öt új lesz, amilyet még nem készítettem. Kettő autós, amitől egy picit félek is, mert másoknál már olvastam róla, hogy nem egy leányálom. Majd kiderül. Lesz még egy smile és egy rendőrsapka, na meg egy meglepetés, amit nem írok le mert apa még nem tudja milyet kap. Egyenlőre még a piskóták gyártásánál tartok. A krémek nagy része már meg van és a fondant is. Természetesen mind az öt tortához más szín kellett.
Hétfőn pedig jöhet majd a nagy hétvégi beszámoló és képbemutató.

Kisüt a nap!

Végre kisütött a nap! Na nem igazából, mert ma elég csúnya az égbolt. És egyfolytában csak esik és esik az eső. :( Másképp fogalmazok: látom a fényt az alagút végén. Végre sokkal jobban érzem magam, tele vagyok energiával. Elmúlt a hőemelkedésem is. :))
Annyira boldog vagyok ettől, hogy még az ihletem is megjött a főzéshez. Őszibarack krémlevest főztem, de raktam bele egy almát is. Szegény nem tehetett semmiről, csak annyi volt a bűne, hogy amikor hazajött, kiesett a zacskóból. Kicsit ütődött lett, így már a gyerekeknek nem kellett. Levesként végezte.
Főételnek mindenképpen krumplit akartam csinálni, mert már két napja tésztát eszünk, uncsiiiii! Volt egy kis darált húsom is a hűtőben. Ebből kellett valamit összehozni. Kitaláltam, hogy ha már olyan divatos újragondolni ételeket, miért ne lehetne az a rakott krumpli? Egy picit talán emlékeztet egy rakott zöldségre, vagy talán a rakott krumplira is. Mindenképpen újítás. És hogy miért francia? Egyszerűen csak azért, mert provance-i fűszerkeveréket használtam a hús ízesítésére. Ennyi erővel lehetne görög is, vagy mexikói. Mindenkinek a fantáziájára bízom. És amilyen kipihent voltam, még fázisfotókat is csináltam közben.
Tényleg felturbóztam magam, mert főzés közben még egy tortát is összeállítottam. Egy nagy 30 szeletes szögletes vaníliás-erdei gyümölcsöset. Azt mindig elfelejtem, hogy az erdei gyümi így befogja a kezemet, természetesen most sem húztam kesztyűt. Most úgy néz ki a kezem, mintha nem is tudom, mondjuk a földet túrtam volna. A tenyerem és az ujjaim összes kis redőjébe szépen beférkőzött ez a sötétlilásbordó, majdnem fekete szín. Remélem, hamar lekopik. Aztán rohamosan nekilátok még ezen kívül a hétvégi 5! tortának. Szép kis menet lesz, de természetesen mindent meg fogok mutatni.
Ja, és a végére egy kis utóirat: Egy nagyon tehetséges gasztroblogger társam versenyt hirdetett az oldalán: itt. Nagy örömömre én lettem az egyik nyertes! Most csengetett a postás és már a kezemben is van a nyeremény. Minden épségben megérkezett. Köszönöm!

Betegség és Öreglebbencs

A mai nap, ha lehet, még rosszabb a tegnapinál. Már a láz is előkerült a repertoárból. Ezen kívül valamilyen rejtélyes oknál fogva még a bőröm is fáj! :( Kötelezően szájmaszk itthon! Nem vagyok egy nagy gyógyszerevő és orvoshoz rohangáló típus, de a gyógyszerevést már elkezdtem. Orvoshoz még nem megyek, még várok egy pár napot, hátha jobban leszek. Majd meggyógyít az én kétéves Amanda doktornénim. :)
A betegség miatt is készült a gyors ebéd. Melinda kérte a paradicsomlevest, örültem is neki, hiszen gyorsan elkészül.
Ilyen esetekre szoktam tartogatni az öreglebbencs és a paraszt tarhonya receptjeimet. Mivel a tarhonya félő, hogy megakad Melinda torkán, vagy esetleg az orrában köt ki, ezért öreglebbencs lett. Ez egy nagyon egyszerű étel, ami szintén a gyerekkoromat idézi. Nagyon szeretem. Érdekessége, hogy még egy tájegységen belül is többféleképpen nevezik. Számomra ismeretes még a dübbencs, dühönye és galagurgyi megnevezése is. Persze úgy lenne az igazi, ha bográcsban főne, de...
Nagyon össze kell szednem magam egészségileg, mert hétvégén lesz apa születésnapja. Tortagyárrá fog alakulni a konyhám. Már hozzá kellene látnom a sütéshez, de az is lehet, hogy igénybe kell majd vennem a közönség segítségét, és bevonom apát is a tortázásba. 

Nátha

A mai nap nem indult valami fényesen, mert ledöntött a lábamról a takonykór. :( Alig bírtam az ágyból kikecmeregni, de hát akinek gyermekei vannak, az nem teheti meg, hogy egész nap az ágyban fekszik. Mindenesetre jó alaposan felturbóztam magam mindenféle vitaminnal, gyógyszerrel és cukorkával és rengeteg forró teával. Na meg felvérteztem magam egy csodálatos szájkendővel is, nehogy Melinda elkapja tőlem. Így egészen elviselhető volt a délelőtt. Egyetlen? baj, hogy szerintem nem tökéletes az íz érzékelésem. Remélem nem lettek túl sósak, vagy éppen ellenkezőleg ízetlenek az ételek. A gyerekek nem panaszkodtak, talán nem rontottam el nagyon a dolgokat. Ennyi rutin már csak van a bennem. :)
Elég nehéz napról-napra kitalálni, hogy mit tegyek a család elé az asztalra. Tudom, tudom! Azt mondhatjátok, hogy eddig elég jól ment és még változatos is. Most viszont bizonyos dolgokban meg van kötve a kezem. Melinda torka miatt ugyanis sok mindent még mindig nem lehet ennie. Így pl. nem ehet rizst sem! Kicsit nehezebb így változatosan főzni. A kevesebb fűszerezéssel, meg a magvas, kaparós ételekkel még nem is lenne gond. Szóval erősen beszűkült a főzendő ételek tartománya, azáltal is, hogy ő sokkal válogatósabb a picinél. Ma közölte, hogy:-Remélem nem főzelék lesz az ebéd! Na! A múlt héten még ő kérte, most meg a szememre veti. Ilyenek a gyerekek. Mindenesetre a levesnek is örültek meg a csirkepörköltnek is. De, hogy holnap mit főzök? Azt hiszem elő kell vennem néhány régebbi receptes könyvemet (füzetemet), hogy ötleteket merítsek belőlük.

Motorfűrész, csíra és Valentin

A mai nap első és legfontosabb eseménye a kórházi kontrollvizsgálat. :) Happy, happy! Melinda nagyon szépen gyógyul és ugyan még nem sokat, de már ki is mehetünk egy kicsit levegőzni. Vége a szobafogságnak! :)))
A hétvége első történése a motorfűrész torta elkészítése volt. Fázisfotókkal akartam illusztrálni, ami sikerült is meg nem is.

Ez az első fotó, amikor már meg van töltve és felvette az alakzatot is. Kereken, még faragatlanul, nem készült fotó. :(

A második fotón már be van fedve fondant-al és már el is kezdtem a festést. Közben elkészült a nyele is, ami a maradék piskótából krémmel összegyúrva és formára alakítva készült.

És az utolsó fotókollázs, ami már a kész állapotot mutatja. A keresztben átívelő fogó (vagy nem tudom micsoda) fehércsokigyurmából készült, fekete ételfesték porral színezve.
Második fontos információ a hétvégével kapcsolatban az, hogy kicsírázott végre a zsázsám. :) Tavaly egyfolytában bombáztak minden médiából a csírákkal. Nem gondoltam, hogy bármikor is ilyet ennénk, de mivel szeretek új dolgokat kipróbálni (miért is ne?), ha más nem majd én egyedül megeszem címszóval, nekikezdtem. Szóba sem jöhetett a boltban készen vásárolok. Egyszerűen a régi általános iskolai emlékeimre támaszkodva nekifogtam vékony, nedves vattarétegen a magok (hagyma) csíráztatásának. Én egyébként is nagy zöldség imádó vagyok! Az első alkalom nagyon jól sikerült, kicsírázott, megettem/tük és ízlett!!! A nagy sikerre való tekintettel más zöldség magvakkal is megpróbálkoztunk és mindegyik sikerült és nagyjából mindegyik ízlett is. Próbálkoztunk a hagymával, retekkel, búzával, zsázsával. Ezek voltak a jók, ízletesek. Ami nekünk nem jött be az a káposzta. Szóval az idén először zsázsát csíráztattam, kissé már profibb módon.

A felső képen a csírák, az alsó képen egy csírával megkoronázott kolbászos szendvics látható. A gyerekek már a kezdetektől fogva szemeztek a csíráztató tállal. Lesték, szagolgatták. Amikor végre elkészült, nekiestek. Az ölükbe vették és csipegették. Így majdnem a fele el is fogyott. :) Azóta is kérik a reggelihez és az uzsonnához. Bocsánat a nagy csíraimádatért, de egyszerűen nagyszerű. Nem mellékesen nagyon egészséges! PONT!

És akkor térjünk rá a mai nap eseményére. Valentin nap! Évekkel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy mi ez. Most is inkább csak egy divat hóbort. Mi sem tartottuk (legalábbis úgy emlékszem) sosem. Virágot, meg egyéb figyelmességeket egyébként is mindig kapok apától (bizony, bizony!), tehát semmi jelentősége nincs. De, ha már a hobbim a szerelmem is egyben, akkor a Valentin nap is egy ok a sütésre. :) Így történhetett, hogy giccses módon szív alakú profiterol fánkocskákat sütöttem apának, amik akkora méretűek lettek, hogy egy fánk, egy evés.

 Két tepsi készült ebből a csodából. Itt még nyersen csodálhatók meg.

Itt pedig gyönyörűen megsülve sorakoznak. Ja, mielőtt elfelejteném a recept Farkas Vilmostól származik. Megtalálható itt. A recept könnyen elkészíthető és talán ha két óra kellett az elkészítéséhez. Fehércsokis tejszínhabbal megtöltve és étcsokis tejszínes mártással tálalva.

Talán a képen nem olyan szép (és a szív forma sem érvényesül), de nagyon megéri a fáradozást. Apa is nagyon értékelte. :)

Tehát éljen a profiterol és ami az indokot szolgáltatta hozzá, a Valentin nap!

Főzelék

Az eredeti menüterv szerint ma erőleves és paprikás krumpli készült volna csak. Az erőleves elkészült, hozzá a tojáskocsonya is, amit most csináltam először, de finom. De azért legközelebb már lesz ahhoz bátorságom, hogy erőteljesebben fűszerezzem. A paprikás krumpli is készülőben volt (kevés kolbásszal, nehogy túl fűszeres legyen), amikor Melcsikém elszánt arccal elém állt és közölte, hogy ő bizony zöldborsó főzeléket szeretne enni. Örültem a hírnek, mert mostanában legalább van étvágya és eszik is rendesen. Gyorsan nekiláttam, hiszen borsó mindig van itthon és hamar el is készül. A paprikás krumpliból megmentettem egy virslit is neki. Boldogan vittem neki ebédkor a főzeléket a virslivel tálalva és örült is neki, majd egy-két falat után azt mondta, hogy ez nem olyan mint az oviban, mert az állaga más. Mondtam neki, hogy nem baj, mert az íze olyan. Erre ő közölte, hogy az íze sem olyan :( Hát, most akkor mit tegyek? Mindenesetre azért a virslit megette és a főzelékből is evett egy fél tányérnyit. Amit meghagyott, azt viszont Amanda elirigyelte és rögtön rá is csapott a maradékra. Meg is ette az egészet. :)
Hétfőn Valentin nap lesz és már ki is találtam, hogy milyen édességgel örvendeztetem meg a páromat. :) Most még titok!

Fánk

Kezdjük azzal, hogy tegnap este megszállt az ihlet és sütöttem egy jó nagy adag rózsafánkot. Ilyen fajtát még sosem készítettem, ez volt az első. A receptet innen nyomtattam ki, de egy picit módosítottam rajta. Nem sokat, csak annyit, hogy jóval több fahéjat raktam bele (1 nagy evőkanálnyit) és még egy kiskanálnyi szódabikarbónával is megturbóztam. Az igazság az, hogy nálunk még egyáltalán nincs farsangi hangulat, főleg azért, mert Melinda még gyógyulóban van, másrészt az oviban is majd csak márciusban lesz megtartva. Eddig egész jól ellenálltam, de a folyamatos internet által közvetített fánk-recept és kép dömping (Szilka adta meg a végső döfést) elgyengített és megadtam magam. Miután apa hazajött, elvonultam a konyha magányába és nekifogtam fánkot készíteni. Később csatlakozott apa is és lelkesen sütögette a már előkészített fánkokat. Majd a gyerekek is odajöttek az illatra. Amanda megkérdezte: -Anya, mikor ehetünk palacsintát? A kis édes, ilyen fánkot még nem látott és az olajszag gondolom a palacsintasütésre emlékeztette. Aztán mártogatták, kenegették a lekvárba, lekvárral és minden csupa ragacs volt. És nem mellesleg majdnem az egész elfogyott. Nagyon jó a recept, mert jó puha a tészta, mutatós, finom. Kell ennél több?

Ebédkészítés ügyében még  mindig a puha, kevésbé fűszeres ételek dominálnak. Így a brokkoli krémleves is fűszertelenebb, de semmiképpen nem íztelen, lett. Nem készült most hozzá egy kis pirított zsemlekocka sem, nehogy megsértse a kis gyógyuló torkocskát.
Második fogásnak mindenképpen valami finom tésztát gondoltam. Tegnap vettem hozzá finom sonkát is. Szépen felcsíkoztam és daraboltam, amit meglátván a gyerekek, elkezdtek kimászkálni a konyhába és lopkodni a darabokat. :) Majd ez is kevés volt, vettek elő egy tányért és jó alaposan telepakolták, majd elvonultak a szobájukba. Pár perc telt el és már sorakoztak is a következő adagért. Szóval, ha a kép alapján úgy gondoljátok, hogy kevés a hús a tésztában, akkor csak ez lehet az oka. :D

Délután pedig már sütöm is a hétvégi tortát.

Szobafogság

Sajnálatos módon, hiába szép és enyhe az idő odakint, szobafogságra vagyunk ítélve. Addig biztosan, amíg nem megyünk vissza a kórházba kontrollvizsgálatra. Úgy veszem észre, hogy már a gyerekek is vágyódnak ki. Ezért időnként picit utálatosak. Ez volt a bevezető az ebédhez. A gyümölcsleves ugyanis nálunk nem lehet fehér. Ez azt jelenti, hogy sűrítéshez legfeljebb keményítőt használhatok, de tejszínt, vagy gyümölcsjoghurtot nem. Ezért az összes gyümölcsleves úgy néz ki, mintha kompótot ennénk. :) Persze időnként megszegem ezt a szabályt, mint ma is. Volt még egy kevés őszibarackos joghurt megmaradva és belefőztem a levesbe. Ezzel még nem is volt olyan nagy a baj, mert szó nélkül megették. Kivételesen! A második fogásnál viszont már jött a nyávogás, hogy: -Nem szeretem a lóbabot, meg a hagymát se! Gondoltam én kis naiv, hogy a hagymás babnak mennyivel jobban fognak örülni, mintha főzeléket főznék belőle, de nem. A főzelékkel csak az a gond, hogy a megnevezése olyan csúnya: főzelék, mintha azt mondanánk moslék. Melinda egyébként is elég furcsa ízlésű és kampányszerűen szeret, illetve utál valamit. Most kijelentette, hogy a babot szereti, de a lóbabot nem. A lóbab egyébként a nagy szemű salátabab. Szerintem csak a megnevezéssel van gond, de hiába hangoztattam, hogy ez nem lóbab, hanem csak bab, vagy salátabab, nem kellett neki. A hagymát egyébként sem szereti, de legalább a húst megette. Nem aggódom miatta, mert reggelire viszont egy nagy pohár kakaó után megevett 2 tükörtojás fehérjét :) és 3 szelet mogyorókrémes kenyeret. Éhes biztos nem maradt a pocija.
Ezek után Amandának se kellett több, mert imádja a nővérét és mindenben majmolja, kijelentette, hogy ő sem szereti a babot, sőt a hagymát sem. A husit meg nem kéri. Hiába beszéltem a lelkére az egyébként babmániás gyermekemnek, hogy válogassa ki a hagymát, hiszen ez BAB! Nem sok sikerrel jártam. Cinkosan tekintgettek egymásra és vigyorogtak, meg fújjogtak. Megpróbálkoztam az anya majd megetet dologgal, így sikerült némi élelmet juttatnom belé. Majd nagy egyetértésben befejezték az ebédet és elmentek aludni.

Na, ki akar ebédelni?

Ezzel a kérdéssel indítottam délben. Majd jött a válasz a gyerekszoba irányából kórusban, hogy: -Én! Én! Szaladtak, hogy segítsenek teríteni, majd teli szájjal vigyorogtak és már gyűrték is a szájukba a következő falatot. :) Olyan aranyosak! Ezért érdemes minden nap friss, meleg, változatos ételt varázsolni az asztalra. És, ha még a végén Melinda közli, hogy: -Anya, ez volt a legfinomabb a világon! Ilyen finomat senki nem tud csinálni!, akkor minden fáradozást megér.
Úgy áll a helyzet, hogy én nem a boltban veszem a csirkét, hanem mi vágjuk le. Ezért leginkább egész csirkék sorakoznak a fagyasztóban. És, ha már kiolvasztok egy egész csirkét, akkor bizony azt az egészet el is kell készíteni. Azt már régóta tervezem, hogy kijevi csirkemellet készítek, de a csirke többi részét is fel kellett használni valamire. A finom részeket, mint a comb, a szárnytő, kirántottam (ha már egyszer panírozok, akkor mindent panírozok). Az egyéb részekből készült a leves, ami a dédimama féle becsinált leves utánzata. Igen, csak utánzat, mert akárhogy is ugyanúgy készítem, mint ő, ugyanúgy fűszerezem, mégsem lesz ugyanolyan. Persze ez is finom lett, de a dédimama levesének nyomába se ér.
A kijevi csirkemell elkészítésénél egy kicsit sumákoltam, mert nem tartottam be a fagyasztási időket. Ezért fordulhatott elő, hogy sülés közben a fűszervaj bizony szépen kicsorgott a husi belsejéből. Az íz benne maradt, de az élmény, hogy vágás után kifolyik a fűszervaj, amibe később bele lehet mártogatni a husit, az elmaradt. :( Ráadásul az íz is más volt, mint amire vágytam, mert az eredeti recept ír hozzá apróra vágott tárkonyt is, de szerintem ez mellőzhető, mert nagyon elnyomja az eredeti fokhagymás-citromos-fűszeres ízt. Persze nem panaszkodhatom, mert így is mennyei élmény volt. :P

Végre itthon!

Eltelt egy hét, ami nem a legjobbak és legszebbek közé tartozott. A nagyobbik gyermek apával a kórházban feküdt. A pici dédimamázott. Én meg össze-vissza rohangáltam a kórház, az otthon és a mamák között. Emiatt nem főztem, sőt nem is nagyon ettem. A rendszertelen étkezésnek köszönhetően nemhogy fogytam volna, híztam egy pár kilót. :( De legalább az azt megelőző heti hízókúrának hála Melinda sem fogyott le, egy picit ő is szedett magára. :))) Most, hogy túl van egy mandulaműtéten, nem lehet ám akármit ennie. Fűszer-szegényebben kell most egy darabig főznöm. A mai ebéd gulyásleves picit kevésbé fűszerezve, de jó ízesen. A palacsinta pedig azért, mert meg tudja enni, nem kaparja a torkát, és mert a múlt héten dédimama sütött ilyet, de akkor még ő nem ehetett belőle. Ez most egy kis kárpótlás. Az egyik kedvenc ízesítésem a banános-fahéjas. Nagyon egyszerű elkészíteni, mert a banánt csak karikákra vágva beletesszük a palacsintába és megszórjuk fahéjas porcukorral. Attól függően, hogy milyen kedvem van még meg szoktam csorgatni egy kis mézzel is, de most inkább a gyerekeknek kedveztem a csokipudinggal hozzá.
Nehogy elfelejtsem, a múlt héten pénteken még három torta is készült a konyhámban. Az első volt egy uszályos Barbie torta. Az első kérés az volt, hogy ugyanolyan legyen, mint az előző Barbie torta. De! Nem kell ilyen nagy, tehát az alsó szint lemarad. Mégis legyen olyan magas, mint a baba, hogy elférjen benne. A második kérés, hogy a gyertyákat ne a babába kelljen szurkálni, így lett egy uszálya a szoknyának, ami oldalt egy kissé előrébb jött, hogy a gyertyáknak ne hátul legyen a helye, ahol nem is látszanak. Mivel feliratot nem kértek rá, kipróbáltam az új játékszeremet a gyurmaformázót. Nagyon szuper kis játék. :) Van egy szilikon forma, amibe bele kell tömködni a gyurmát (jelen esetben a fondant) és különböző jó kis figurák lesznek belőle. Két formát készítettem. Az első egy szívecske, a második egy Happy Birthday feliratú táblácska.

A második torta egy tejszínes-csokoládékrémes torta volt, amit a kórházba vittem, köszönetem jeléül. Nagyon aranyosak és figyelmesek voltak az ápolók, orvosok és mindenki. Gondoltam, egy tortának biztosan örülnek majd. Nagyot sütöttem, hogy mindenkinek jusson belőle. A tetejét megkoronáztam egy marcipántáblával, amit előző nap készítettem el, hogy legyen ideje egy kicsit megszáradni. A szarvas azért került rá, mert a Főorvos Úrnak a vadászat a szenvedélye. Ezt a kézzel festett táblát neki szántam. Ilyen trófeája még biztos nem volt. :)

Tortával együtt:

Elégedett vagyok magammal, hiszen aki ismer, az tudja, hogy állatokat nem szeretek készíteni, rajzolni, festeni, mert úgy érzem,  nekem nem megy. Ez a szarvas ezt a tényt most meghazudtolja.
A harmadik torta pedig egy motoros torta. A tortát magát én készítettem. A piskótát megsütöttem, a krémet elkészítettem, felvágtam, megkentem és bevontam fondant-al. A motort a sógórnőm festette. Neki kellett a torta, így megkértem, hogy segítsen, mert volt elég dolgom ezen kívül is. Előkészítettem neki mindent. Mivel nem mert a tortára festeni, ezért külön nyújtottam ki neki egy darab fondant és arra dolgozott. Ahhoz képest, hogy ez a második ilyen jellegű tortája, szerintem nagyon jól sikerült. Azt hiszem rákapott a tortázás ízére. :)

Mandulaműtét

Köszönöm, hogy oly sokan aggódtok a gyermekemért! Tegnap nem jutott időm, érthető okokból írni. Sőt! Nemhogy írni, de főzni és enni sem. Bár az étvággyal is gondok voltak! Melinda túl van az operáción, és köszönjük szépen, jól van! Természetesen még egy picit fáj neki, de szépen lassan majd elmúlik. :) Ha minden jól megy, akkor szombaton már haza is jöhet.
Most jutott egy kis időm írni, amíg sülnek a piskóták a hétvégi tortákhoz. Összesen három tortát készítek holnap. Lesz közte új fajta, régi fajta, és egy félig-meddig új-régi. Mindent előkészítek, így holnap már csak össze kell rakni és díszíteni.

Fél nap

A mai nap első fele azzal telt, hogy a kórházban voltam a gyermekemmel és a férjemmel. Éppen ezért ma nem is főztem ebédre semmit. Szerencsére az én mamám főzött nekünk ebédet. Sajnos nem tudtam lefotózni, de elárulom, hogy mi volt az. Fejtett bab leves és Túrós tészta. Nagyon jól esett, mert mire hazaértem, bizony nagyon megéheztem. Melindának éhgyomorra kellett menni, ezért szolidaritásból én sem ettem. Holnap lesz a műtét. Szorítok!