Hétvége

Mint arról előzetesen beszámoltam, nagyon sűrű volt a hétvégi program. Kezdem talán a rózsakosár tortával, mert ő volt az első. Tejszínes csokoládékrémmel lett megtöltve és jól megszórva erdei gyümölcsökkel. Az oldalára barna fondantból készült csíkonként a minta (kicsit pepecselős munka). A tetejére pedig fondant rózsák kerültek. Raktam közé zöld leveleket is szintén fondantból, hogy egy kicsit megtörje a rózsák egyhangúságát, ezáltal kissé feldobja a színeket is. Az eredeti terv az volt, hogy 32 darab rózsa kerül a tetejére, merthogy az ünnepelt éppen ennyi idős lett, de sajnos ez a mennyiség kevésnek bizonyult. Nem volt mese, be kellett fedni a tortát, úgyhogy megelőlegeztünk az ünnepeltnek még öt rózsát. :)

Szombaton délután még gyorsan meg kellett sütni a szilvalekváros-tepertős papucsokat is a másnapi bulira, mert este színházba mentünk apával. Jó későn lefeküdtünk, és jó korán kellett másnap kelni, hogy elérjem a vonatot, ami elvitt Pestre, a buli helyszínére. Nem szoktam eltévedni, de ez alkalommal ezt is sikerült véghez vinnem. Úgy hallottam nem voltam ezzel egyedül. :))) Mivel nem régóta vagyok a gasztrobloggerek világában, még sosem voltam ilyen találkozón. Ez volt az első. Krickynek pedig az 1. blogszületésnapja. Rengeteg "hasonszőrű" társammal  ismerkedtem meg. Nagyon sok élménnyel, ízzel gyarapodtam. Tanultam is egy pár dolgot. Ajándékot is kaptam. Nagyon hasznos találkozó volt.
Pár kép a sokból, a fotózás sorrendjében.

 Sárkánytorta, vagy torta sárkány? Még színtelenül.

 Kricky által kézzel festett Madonna torta.

 Elöl tragant angyalbaba, hátul Némó cukordísze és a köszisütik. :)

 Némó cukordísze.

 Lenke cukorvirágai.

 Bonbonok, amiket meg is kóstoltam.

 Ezt is megkóstoltam.

 És ezt is.

 És ezt is. :))))

 Terülj-terülj asztalkám.

 Kricky asztala .

 Kricky és a mézeskalács házikó nyertese.

  Farkas Vilmos munka közben. Éppen csokidíszeket készít.

 Lenke és Némó munka közben.

 Sárkányfestés air brush technikával.

 Alakul.

 Szakmai megbeszélés.

 Croquembouche készül.

 Közben a sárkány is majdnem kész.

 Kész és szép.

 A cukrász és a műve.

 Én is vigyorognék a helyében.

 És a kóstoló, ami nem maradhatott el. :P Naggyon finom. Fehércsokis tejszínkrémmel van megtöltve, tejcsokis krémmel körítve és közte égetett cukor.

 Jajj! A kis sárkány megijedt az orrára szálló pillangótól, de közben elkészült.

 Felülnézet. Egy pici részem nekem is volt benne, mert a farka oldalánál belekontárkodhattam én is a festékszóróval.

 Készítettünk habvirágokat is, balról a második az enyém. Nem tökéletes, van még mit tanulnom. Mondjuk úgy, hogy alakul.

És legvégül ez volt a kösziajándék. Hazahoztam végig a városon és a vonaton, és mivel már nagyon későn értem haza, a gyerekek már aludtak, reggel nekik adtam. Rögtön rávetették magukat és meg is ették. A táblát azért sikerült megmentenem. :)
Köszönet Krickynek ezért a jó hangulatú találkozóért, buliért. Jó, hogy sikerült összehoznia minket így egy "rakásra". Remélem nem ez volt az utolsó alkalom!
Ezek után már nem is érdemel szót a mai ebéd, hiszen a levest dédimama főzte még tegnap, a főételt pedig apa főzte (hát nem cuki?).
Azt, hogy a héten hogyan fogom megoldani a főzést és publikálást, még nem tudom, mert Melinda holnap vonul be a kórházba apával. Igen, apával, mert anya beteg, nem mehet vele. :( Azt hiszem egy kicsit "idegbeteg" leszek a héten. Fő az optimizmus!

Sűrű program

A mai nap még annyira nem is vészes, az ebéd elkészült és a hétvégi tortához is elő van készítve minden. Holnap sok lesz a dolog, csak úgy pörög az agyam. Vasárnap lesz a blogbuli, amit már nagyon várok. Viszek fényképezőt, majd írok is róla.
A mai ebédhez Melinda választotta ki a boltban a tésztát. Feltétlenül ezt kellett megfőzni, és nem a levesbe, hanem köretnek. A borsos tokány csak úgy beugrott, már nagyon régen főztem ezt. A levessel volt némi problémám, nehezen ment most az ötletelés.

Választás

Feltétlenül rizst akartam ma főzni, mert már régen volt. Igaz a családban nem nagy kedvenc, de megeszik. Persze ha van benne borsó, az már más, de nem lehet mindig rizi-bizit enni. Az is biztos volt, hogy csirke lesz ma, tegnap kivettem egy egész pipit a fagyasztóból. Este aztán törtem a fejemet, hogy mi is legyen ezekből! Recepteket lapozgattam és kiválogattam pár receptet, amiket apa orra alá dugtam, hogy válasszon. Könnyű neki, mert sosem neki kell kitalálni az ebédet. Amikor megkérdem tőle, hogy: -Mi legyen az ebéd holnap? mindig azt válaszolja, hogy:- Olyan jókat főzöl mindig. Ezzel el van intézve! Tehát tegnap rá bíztam a választást. A sokból ki is választott kettőt! Nem egyet, hanem KETTŐT! :) A csirkés, kolbászos paellát készítettem el, mert a másik recepthez kellet volna tejszín is, de az most nem volt itthon. A boltba pedig most nem mentünk, mert nagy babaszoba átrendezés volt délelőtt. A gyerekek is nagyon élvezték. Melinda mondta is, hogy nem gondolta volna, hogy a gyerekszoba átrendezés ilyen jó móka. Szerencsére az ebéd elkészítése is nagyon egyszerű és nem túl időigényes. Mindent elő kell készíteni, betolni a sütőbe és várni. Egyszer csak kivesszük a sütőből a kész finoman illatozó ételt.

A recept Laci bácsié, minden változtatás nélkül beszkenneltem és azt tettem fel a weblapra. Az ételfotó viszont már saját. :)
A leves pedig pofonegyszerű, 10 perc alatt össze lehet dobni.

Hízlalda és torna

A mai ebédnek nagy sikere volt a gyermekeim körében. A levest szinte itták, és kivételesen Melinda lett az angyalka (ő ette meg elsőként). Legalább a műtét előtt egy kicsit "felhízlaljuk", ami egy kicsit mókásan hangzik Melindát ismerve. Már tegnap beáztattam a sárgaborsót és így hamar meg is főtt. Tettem azért bele még abból a maradék kolbászkából is. Csak a színe és az íze miatt. A kolbász miatt szép színt kapott a leves, ezért nem is raktam most a rántásba pirospaprikát. Az olyan levesekbe, mint ez is, a főzés során szoktam beletenni a fokhagymát is, mert így sokkal gyomorkímélőbb, mintha a rántásba tenném.
A második fogás lehetett volna mondjuk egy egyszerű diós tészta is. De én nem szeretem mindig leegyszerűsíteni a dolgokat (csak egy picit). Kitaláltam a kakaós és diós csigát. Eredetileg kelt tésztából szerettem volna csinálni, de esik a hó (micsoda jó kifogás:D). Na jó, elvittem a gyerekeket szánkózni. Ők nagyon élvezték, én meg jól kitornáztam magam. Közben a bevásárlást is elintéztem. Nagy megpakolt szatyorral és egy szánkónyi gyerekkel, friss levegővel telve eltelt az idő. Hazaérvén ráeszméltem, hogy: -Hoppá, már nincs idő a kelt tésztára! Kivettem egy csomag leveles tésztát a fagyasztóból. Hagytam egy kicsit engedni, majd elkezdtem nyújtani. Érdemes kipróbálni egy félig fagyos tésztát kinyújtani! Emberes feladat. A szánkózás után a második gyakorlat. Rendesen megdolgoztam vele, de sikerült. :) Szerencsére a gyerekek is értékelték. Melinda megevett 2 diósat és 3 kakaósat. Micsoda teljesítmény! El is mesélte, hogy az oviban sosincs kakaós csiga, pedig ő úgy szereti. Ezzel megoldódott az uzsonna problémája is.

Izgulok!

Több dolog is van, amiért most egy kicsit izgatott vagyok. Az első és legfontosabb, a gyermekem, akit a jövő héten megoperálnak. Egyszerű mandulaműtétről van szó, tudom, hogy rutineljárás, de akkor is... Emiatt egy kicsit most másképpen járnak a kerekek az agyamban. Mindig ott motoszkál a gondolat, az aggodalom. Ezen a héten már oviba sem jár, nehogy beteg legyen a kórházba vonulás előtt.Na, de mivel Dia és a konyha a címe ennek az oldalnak, inkább írok az ételekről. Ezt is csak azért írtam ide, hogy talán magyarázatot találjak/találjatok az egyszerűbb ételekre, menü összeállításokra.
A másik dolog ami nagyon izgat, az a hétvégi blog buli. Eredetileg szerettem volna elvinni apát is erre az eseményre, de mivel így alakult, egyedül megyek. Most még egy kreatív ötletem sem volt arra, hogy mit vigyek magammal (mármint ételt).
A mai menü a gyerekek kedvence, és a tavalyi kolbászt is megrövidítettük ezzel. Óriási adag készült, hogy apa holnap tudjon vinni magával ebédre egy szeletkét.

Itt még a sütőbe tolás előtt.

Itt pedig frissen sülve.
Majdnem kicsinek bizonyult a szokásos jénai tálam. Jó púposan meg van pakolva.

Ez pedig egy szeletke, amit még forrón szedtem ki, ezért nem áll tökéletesen. :)

Papucsok

A hétvége fő attrakciója a házi szilvalekvárral töltött tepertős papucs volt. Sütöttem egy adagot szombaton és egy adagot vasárnap is. :) Apa annyira bezabált belőle, hogy a többi már biztonságban van tőle. Rá sem bír nézni. De azért nagyon aranyosan segített a vasárnapi sütésnél is.

A fényképeken is látszik, hogy már a fotózás alatt nyúlkál a sütiért. Nem bírta kivárni a végét, belenyúlt a képbe.
Másik nagy élményem a hétvégén a francia krémes. Nagyon kívánósak voltunk valamilyen krémes süteményre mindannyian. Több ötlet is felmerült, de Ő nyert. Viszonylag gyorsan elkészül, csak győzze kivárni az ember, amíg kihűl. Már melegen megvámoltuk a tepsi tartalmát. De azért mégiscsak hidegen a legeslegjobb.

Nincs is annál szebb látvány, mint egy teli tepsi francia krémes. :) És mind az enyém, és én csináltam. :)))
Na jó azért, hogy mégse unatkozzak ;) tortát is sütöttem.

Ez volna az. Real Madrid logo torta rumos-csokis krémmel töltve. A korona nagy büszkeségem a tetején. Nagyon tetszik. Talán majd valami hercegnős tortánál újra fogom használni ezt a mintát.
Akkor beszéljünk az ebédről! :) Mindenképpen valamilyen céklás levest szerettem volna főzni. Eredetileg a borscs-ra gondoltam, ami egy orosz céklaleves, de az hússal készül, jó hosszan főzve. Ezt én most nem akartam, mármint a jó hosszú főzést. Így elkészítettem a borscs vegetáriánus változatát. Remélem a család többi tagjának is ízlik majd annyira, mint nekem (mert nekem nagyon). A lecsós szelet, pedig azért készült, mert... Több oka is volt. Hétvégén pörköltet főztem, amihez használtam egy keveset az általam üvegbe eltett lecsóból. Néha szoktam üvegbe eltenni lecsót, mégsem olyan, mint a bolti és télen van mihez nyúlni. Szóval maradt egy majdnem egész üvegnyi lecsóm, ezt használtam el ma. Mindenképpen húst kellett főznöm, mert a kicsi igazi húsfaló. A tarhonyáért meg egyenesen rajong mindkét gyermekem.
Talán főzök majd valamelyik nap rakott krumplit is. Maradt még tavalyról két szál vastag szárazkolbászunk és mivel a hétvégén megérkeztek a füstről a frissek is, el kell használni a régit, mert ha most nem, akkor talán ott maradnak az idők végezetéig. :)

Ma a szüleimnél ebédeltem. Ez azt jelenti, hogy az öcsémmel ketten készítettük az ebédet. A levest én főztem egy kis fagyasztott zöldségkeverékből, amihez készítettem nokedlit is. A második fogás az öcsém reszortja volt. Sütött krumplit és rántott sajtot. Gyors, de legalább meleg étel volt és egy kis felüdülés a sok zsíros hús után. Holnapra tervezem a tepertős papucsok elkészültét is. Eddig ugyanis még nem jutottam odáig, hogy megcsináljam. Na, de holnap! Holnapra egyébként is van már tortás dolgom is. :)
Eszembe jutott, hogy ennék már végre valami tejszínes-ananászos ragus csirkehusit is, de egy jó kijevi csirkemellet is. Azt hiszem a közeljövőben ezeket is elkészítem.
Éppen időszerű lenne azon is agyalnom, hogy mit vigyek majd a jövő heti gasztro bulira! Van egy pár ötletem, de mivel nem én leszek a fő attrakció, nem akarok egy hegy kajával beállítani. Még egy pici időm van.

Hagymás vér

Igen kényes a téma, úgy vélem. A hagymás vér talán az a kaja, ami a legjobban megosztja az embereket. Az egyik fele imádja, rajong érte, míg a másik fele undorodik tőle. Mi az első csoportba tartozunk. A receptet azért nem írtam le és töltöttem fel a weboldalra, mert szerintem aki hozzá tud jutni és szereti, az azt is tudja, hogy hogyan kell elkészíteni. Ha véletlenül mégsem, akkor nyugodtan írhat nekem bármikor és megkapja a receptet.
Ma ismét orjalevest ettünk, mert nagyon sokat főztem tegnap (ebből nem is lehet keveset :)). Holnap már mással kell előrukkolnom, majd kitalálok valami izgalmasat.

Megint dara?

Hát igen! Már megint dara! Tegnap előtt grízes tészta volt ebédre és eszembe jutott az egyik legkedvencebb ételem: a pirított dara. Tudom, hogy ez olyan retro menzás kaja, de szerintem mindenkinek van legalább egy kedvence ebből a témakörből. Annyira szeretem, hogy még az esküvőm napján is ezt kértem ebédre a nagymamámtól.:) Időnként sokkolom vele a családomat is, bár nem egészen olyan, mint az eredeti (de én azt is szeretem).
A leves adott volt, ugye még mindig a disznóvágásról maradt kaják a sztárok. Orjaleves a legkisebb kedvéért zöldborsóval. Az orja jó húsos volt és nem akartam, hogy kárba menjen. Itt jött a képbe a kedvencem.
Holnap az érzékeny lelkűeket és gyomrúakat valószínűleg sokkolni fogja, de hagymás vér lesz az ebéd! Ne aggódjatok mindjárt vége van a disznótoros hétnek. :) Még azért a vége előtt elkészítem a tepertős papucsot. Recept előkészítve, tepertő előkészítve.

Tökleves

A mai levesnek nagyon érdekes története van. Úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt egy ismerősöm mesélte, hogy a tökből is lehet levest főzni. Ráadásul nagyon finom olyan, mintha húslevest enne az ember. Mivel éppen a tökszezon kellős közepén voltunk, és nekem is volt itthon egy pár, és már a rántott tököt is untuk, gondoltam kipróbálom. Odatettem főzni, mintha húslevest főznék, de az íze csak nem akart hasonlítani rá. Közben a zöldségek is teljesen szétfőttek. Már nem lehetett megmenteni a helyzetet, csak úgy, hogy összeturmixoltam az egészet. Lett is belőle egy nagyon ízletes zöldségkrémleves, ami ráadásul még a családnak is ízlett. Azóta az ilyen levest itthon csak egyszerűen töklevesnek hívjuk. :) Elkészíthetjük maradék húslevesből és az abban főtt zöldségekből is.
A második fogás még mindig a disznótorra utal, de ez még a héten biztos, hogy így lesz minden nap.

Huh!

Végre egy picit kifújhatom magam. Hétvégén elég sok volt a tennivaló. Először is megmutatom a két tortát, ami abból a sok piskótából készült.

 Az első a picike 10 szeletes, mamáék 59. házassági évfordulójára készült. Étcsokis-marcipános az ízesítése. Vasárnap a disznótor utáni reggeli után meg is ettük. :)

A második egy 30 szeletes tejszínes-csokitorta. Keresztelőre készült.
A disznótor nagyon fárasztó dolog. Ugyanakkor nagyon sok finomság készül ilyenkor. Kezdjük a hagymás vérrel, folytassuk a sült májjal és hússal, orjaleves, sült kolbász és hurka, és még sorolhatnám. Hiába sütünk-főzünk máskor ilyen ételeket, nem olyanok, mint disznóvágáskor, frissen. Mivel a múlt hét a diéta jegyében telt, és egyáltalán nem teltem el a disznótoros kajáktól, azt hiszem a héten ilyeneket fogok főzni. A mai ebéd kiszely leves, ami orjalevesből készült. A második fogás egy kis könnyítés a nehéz leves után, grízes tészta. Tervezem még, hogy a héten sütök tepertős papucsot, igazi házi szilvalekvárral. Hmmm.

Disznótor

Tegnap megsütöttem a hétvégi torták piskótáit.

Ezt látnotok kell! Ez 25 tojásból készült piskótatészta. A vonalzó csak a méretek miatt szerepel a képen.
 És itt vannak a kész tészták:

Egy mini és egy gigantikus. :)
A mai ebéd! Na azt gyorsan kellett elkészíteni. Apa ugyanis nagyon sietett a röfikékhez. Ma elkezdődött a disznótor. Két "malacka" is bánni fogja. Ezért azt gondoltam, hogy legyen neki laktatós, de mégis húsmentes az ebéd. Egyébként is imádjuk a túlfűszerezett (nem só által) ételeket, és ez az arab? fogás erre pont tökéletes volt. A tejszín egy kicsit enyhít a csípősségén és a fűszerességén, de forrón tálalva a legjobb volt. És legalább a sütőtökből is fogyott, ami még mindig van itthon.
Bizonyára mindenki arra számít, hogy hétfőtől majd csak disznótoros kaják lesznek ebédre, de minden attól függ, hogy mennyire telítődünk majd el a "disznóságoktól". :)

Röszti, tócsni, lapcsánka, prósza

Azzal kezdeném, hogy tegnap elkészült a hegedű torta.

Újra lett húrozva, de mégsem lett tökéletes. :( Remélem az íze kárpótol mindenkit.
Szóval a mai ebéd zöldbab levessel kezdődött. A családban rajtam kívül nem szereti senki, de azért megeszik. Már napok óta a zöldbab körül járnak a gondolataim. Én ugyanis szeretem, mint minden zöldséget. Elélnék én hús nélkül is, annak ellenére, hogy nem vagyok vegetáriánus. Mindenképpen valamilyen zöldbabos ételt szerettem volna készíteni. Tegnap nagy volt a kísértés, hogy a zöldséges raguba is beletegyem, de győzött az észérv, hogy akkor senki sem enne belőle. Viszont így levesként magamnak örömet szereztem vele, míg a család többi tagja vagy eszik belőle, vagy nem.
A második fogás sült csirke, ami azért született, mert Amikám már napok óta tűri a sok zöldségevést, de azért egyre lelkesebben kérdezgette, hogy van-e husi? Láttam a kis arcocskáján, hogy megeszem ugyan a zöldségeket is, de azért egy kis husi milyen jó lenne mellé. Be is vágott egy egész csirkecombot ebédre, úgy, hogy még salátát és rösztit is evett hozzá. A saláta egy kis maradék a hűtőben lévő zöldségekből. Csak úgy összedobtam. Az öntet pedig a barátnőm ötlete, mint már írtam róla korábban. Természetesen apának készült egy kapormentes változat belőle.
A röszti jó példája annak, hogy a krumpli egyáltalán nem unalmas. Olyan sokféle minden készíthető belőle. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban a nagymamám reggelire sokszor csinált nekünk lapcsánkát. Ez tulajdonképpen a röszti, vagy krumpliprósza, vagy tócsni. Ennyiféleképpen nevezik. Az öcsémmel nagyon szerettük. Most ez alapján készítettem én is, bár mama tett bele pirospaprikát is mindig, én ezt most kihagytam. Az a jó benne, hogy olyan sokféleképpen lehet variálni, hogy elképzelhetetlen. Tehetünk bele más zöldségeket is (répát, zöldséget, cukkinit, bármit). Tehetünk hozzá sajtot is. Fűszerezhetjük akár indiai fűszerekkel. Készíthetjük csak hagymából. Rakhatunk hozzá egy kevés lisztet is, hogyha nagyon hígnak véljük. Süthetjük palacsinta nagyságúra is, mint egy omlettet. Egyszóval csodálatos.
Bocsánat a röszi túlzott imádatáért, de a gyerekkoromat idézi. :)

Hegedű

A mostani diétásabb hétben az a fantasztikus, hogy ezek a zöldségek szemkápráztatóan gyönyörűségesek. Csak úgy árad belőlük a szín és az íz. Nyáron sokkal zamatosabbak, de most is egy üde folt a sok zsíros és tömény ünnepi kaja után. Imádom őket. A mai saláta története évekkel ezelőtt kezdődött. Szintén Jamie Oliver az ötletgazda és ha jól emlékszem talán most hű is voltam az eredeti recepthez. Ugyebár létezik egy mozzarella caprese nevű étel, na ez annak a kisebb és lédúsabb változata. Ráadásul a szeleteléssel sem kell kínlódni. :)
A második fogás még mindig a frigó-faragó (ó, milyen kis poénos és költői vagyok!) témakörbe sorolandó. Bacon szalonnát én egy egész táblával szoktam venni, amikor akciós, és vastagabb szeletekre vágva lefagyasztom. Ez volt az utolsó "szeletke", amit el kellett használni. Az az igazság, hogy szeletelni is könnyebb, ha meg van fagyva (na nem csontkeményre). Szóval kezdődött a baconnel és folytatódott a zöldségekkel, ami a látszattal ellentétben nem fagyasztott zöldségkeverékből készült. A répát én pucoltam és daraboltam fel. Na jó a borsó fagyasztott,  a kukorica meg konzerv volt. Azt mindenképpen tudtam, hogy ma rizst akarok főzni, mert tegnap krumpli volt a gyerekeknek, tegnapelőtt meg tészta, tehát ma rizs következett. Gyors és fincsi.
Beszéljünk a hegedűről. Ő egy torta. Cukormentes, mert cukorbetegnek készült. Ebből következik, hogy fondant borítást nem is kaphatott, mert mint tudjuk a fondant az cukorból van. Nem is tudom, hogy elkészíthető-e másból. Majd utánajárok. Kezdődött egy nagy szögletes piskótával, amit kifaragtam hegedű alakúra.

Kereszteb kettévágtam és megtöltöttem csokis krémmel. Azért csokis, hogy legalább egy kicsit hasonlítson a színe a hegedűre.

Tetőráillesztés, körbekenés krémmel, majd egy kis dekorálás következett.

:) Már kezd hasonlítani. Még egy kis dekoráció, ami csokigyurrmából készült.

Végül szembesültem vele, hogy a húrok nagyon csúnyák, ezért azt még le kell szednem és ki kell javítanom. És még dermed a hűtőben a kivágása is, tehát ez még nem a kész állapotú torta.
Imádok hangszereket készíteni tortából. Egy kicsit visszaidézi, amikor még én is tanultam hangszeren játszani.

Fagyasztó fogyasztó

Még mindig a fagyasztó fogyasztás és a diéta jegyében telnek a napok és az étkezések. Őszibarack krémlevest azóta főzök, hogy egyszer Melinda a tévében valamilyen főzős műsorban meglátott egy krémlevest, ami narancssárga volt. Ekkor ő felkiáltott, hogy -Anya te is főzöl ilyen őszibarack krémlevest? Valójában a tévében sütőtök krémlevest főztek, ráadásul sósan, de természetesen a gyermek kívánsága parancs. Azóta nagy sikerrel rendszeresen főzök ilyet. Ez most nem konzerv barackból készült, mert nyáron fagyasztottam le egy pár adag gyümölcsöt, többek között barackot is. Ha nyáron főzöm ezt a levest, akkor hidegen esszük és karikázok bele epret is. :P
A második fogás hal, ami nagyon egészséges és szüksége is van rá a szervezetünknek. Most kivételesen Amanda is megette, ráadásul nagyon jóízűen. Nem mellesleg talán egy kicsit diétásabb is. Az amerikai káposztasaláta véletlenül jutott az eszembe köretnek. Még évekkel ezelőtt egy diétázós korszakomban ettem ilyet menzán és nagyon bejött. Azóta szinte nem is gondoltam rá. De a hétvégén mesélte a barátnőm, hogy milyen finom salátát készített káposztából és répából egy jó kis fokhagymás, kapros, joghurtos öntettel. Ezt szerettem volna elkészíteni, amikor eszembe jutott az amerikai saláta. Egy picit laktatósabb, aminek apa bizonyára örülni fog, ráadásul a kaprot sem szereti.
A sült krumplit természetesen csak a gyerekek kedvéért sütöttem.

Diétás hét

Pénteken elkészült a laboros torta, amit szombaton el is fogyasztottunk. Misi tatának nem csak a foglalkozása, de a hobbija is a vegyészkedés. Kapott egy ilyen tortát a szülinapjára:

Ha nem lenne felismerhető, akkor van rajta egy mikroszkóp, egy nagyító, egy szike és két tárgylemez (már a nevét is tudom) mintával. Az ízesítése nagyon egyedi, mert a kedvence a marcipánkenyér, így ehhez kellett igazítani a torta ízét is. Minden lapot alulról és felülről is bekentem étcsokoládés-tejszínes krémmel és a kettő közé főztem igazi marcipánból egy jó kis főzött krémet. Nagyon ízlett neki, és nem csak neki, apa ugyanis közölte velem, hogy majd az ő tortája is ilyen ízű legyen.
Azóta viszont teljes gőzzel a disznóvágásra készülődünk. Ezen a héten terveim szerint nagyon könnyű és gyomorkímélő ételeket fogok főzni. Elég lesz majd hétvégén a sok zsíros finomsággal terhelni a gyomrunkat. Előkészítjük a terepet. :)
Tehát a mai ebéd vitamindús, nyáridéző és ugyanakkor nagyon finom nyers zöldséglevessel kezdődik. Azt hiszem a nyáron sokszor fogok ilyet készíteni, mert nagyon bejön. A második fogás eredetileg Jamie Olivertől származik. Évek óta készítem nagy sikerrel. Az eredeti receptet már régen elfelejtettem, de az alapok maradtak.
A hét végéig még sütni is fogok tortát, kettőt is. Az egyik egy hegedű lesz, de cukormentes ám. A másik mamáék házassági évfordulójára készül majd.
Holnapra halat szeretnék majd sütni valamilyen salátával körítve. Még kiötlöm, hogy pontosan mi legyen.

Ugyanaz

Ritkán, de előfordul, hogy ugyanazt esszük ebédre, mint előző nap. Tegnap sokat is csináltam belőle, meg egyedül is voltam itthon, tehát nem volt, aki elfogyassza. Vacsorára sem voltunk itthon, úgyhogy este sem fogyott el. Ebből a szempontból csak én ettem ugyanazt, mint tegnap, a család többi részének a mai ebéd új fogás volt. Ráadásul ők már élvezhették teljes valójában pitával együtt.

 El kell mondanom, hogy tegnap megpróbáltam a cukorral dolgozni. Megolvasztottam, a recept szerint jártam el és teljes kudarc volt a végeredmény. Azóta is azon agyalok, hogy hogyan kellene megoldani a laboros tortát. Mert hát ezek szerint a cukordíszeket elfelejthetem. Azért még vannak ötleteim, de lassan kifutok az időből.

Kuglóf és pillangó

Jól indult a mai napom is. Olyan rohangálósra sikerült a reggel, hogy elfelejtettem reggelizni (bár ez mostanában egyre sűrűbben előfordul). Délben már olyan éhes voltam, hogy gyorsan bekaptam egy falat sütőtökös-diós kuglófot, amit tegnap sütöttem. Tudom, azt írtam, hogy egy darabig nem eszünk sütit, de apa sütött sütőtököt és olyan borzalmasan rossz az íze, hogy valamit tenni kellett. Lett belőle sütőtökös-diós kuglóf.

Na így már sokkal finomabb. Na szóval bekaptam egy szeletet, mert az ebéd még sehogy sem állt. Azért, mert délelőtt tortáztam. Megszületett egy pillangó: (azt hiszem rájöttem a lüszterfesték használatára is általa)

Azért két mozzanat között igyekeztem az ebéddel is foglalatoskodni. A joghurtot tegnap beletettem a szűrőbe, hogy lecsöpögjön. Abból készült a tzatziki. A husi is be lett pácolva. Igazából csak össze kellett állítani mindent. A salátának valót is összevagdaltam. És csak azért is! új fényképet készítettem az ebédről, és a sajtot most reszeltem és nem kockáztam, nehogy azt higgyétek, hogy a múltkori ebéd fényképét tettem fel, és hogy csak kamuzok. Miközben írok már túl vagyok az ebéden, de a piták még csak most sülnek. Nem baj, jó lesz vacsira. Pita nélkül is kielégítő volt az ebéd. Talán túlzottan sokat is ettem belőle, mert olyan éhes voltam. De hát mit árthat egy kis saláta meg husi, nem?
Ráadásul még annyi, de annyi dolgom van. Szombatra két torta. De mindkettőnek kész kell lennie holnap, mert szombaton más dolgom lesz. Na irány dolgozni!

Disznóvágás előtt

Jövő hét végén disznót fogunk vágni, azaz hiába vagyunk telve mindenféle jóval és jól esne egy kis diétásabb étek, ki kell üríteni a fagyasztót. Most aztán kell a sok hely az új jövevénynek. A mai ebéd ennek tudatában készült. Ez a töltött husi még a legutóbbi disznóvágás alkalmával készült. Azóta ott csücsült a fagyasztóban, mert vagy elfeledkeztem róla, vagy csak egyszerűen nem kívántuk. Most viszont eljött az ő ideje. Hát mi tagadás időszerű volt már. Mellé krumplipüré.
A leveske iszonyúan finom gombakrémleves. A krémlevesbe a gomba tönkjét nem ajánlatos belefőzni, de szigorúan tilos kidobni. A levágott tönköket tegyük egy darab konyhai papírtörlőre, majd egy tálcára és vigyük be a jó meleg fűtött szobába száradni. Miután kiszáradt daráljuk le és ezt a finom gombaport használjuk bármilyen ételbe ízesítőként. A húslevesnek is nagyon jó ízt ad. A hozzá adott kenyérkockákat más néven krutonnak hívják. A krutont adhatjuk levesekhez betétként, de salátákba is tehetjük.
Ma elkezdem a tortasütögetést is. Holnapra készül egy pillangós torta. A csütörtökre tervezett laboros torta áttolódott szombatra. Ezen kívül még szombatra készül egy Barbie-s torta is.:)

Január negyedike!

Alapvetően ez a dátum nekem nem jelentett semmit. Eddig! Ma ugyanis megjelent a Blikk Nők Konyha januári száma, amiben én is benne vagyok. Nagyon mámorító, ugyanakkor furcsa érzés magamat látni az újságban.

Ha visszagondolok a fotózásra még mindig jó érzéssel tölt el, hogy a lányok milyen figyelmesek voltak velem. Utólag is köszönöm.
Ez a boldogság adott egy kis ihletet a leveshez. Rajtam kívül nem nagyon eszi a családom a levesben főtt zöldségeket, ezért pépesítettem és nokedlit készítettem belőle. Talán így majd nem vész kárba. A második fogás adott volt, hiszen dédimama annyi töltött paprikát főzött, hogy küldött belőle nekünk is. Igazi mama féle étel! :)))