2011. június 17., péntek

Életem legelső...

esküvői tortája, igazi emeletes tortája, isteni finom puncskrémje, igazi cukorvirága, igazi alátétes tortája és pont. Ismét új dolgokat tanulhattam meg ezzel a tortával együtt.
- Igen ez volt életem legelső esküvői tortája, ami miatt rendesen be is paráztam. Nem volt ugyan nagy, de azért mégis egy olyan jeles alkalomra készült, amire az ember egész életében emlékezni fog. Mégiscsak egy menyasszony boldogságát hivatott reklámozni.
- Igen, ez volt életem legelső igazi emeletes tortája is. Valójában már készítettem megboldogult lánykoromban is emeletes tortát, de az még csak olyan korai zsengém volt. Nem volt igazi, mert nem tudtam, hogy hogyan kell rendesen felépíteni és megállítani. Egyszerűen csak egymás tetejére pakoltam a megtöltött piskótakarikákat.
- Igen, ez volt életem legelső isteni finom puncskrémje is. Ilyet még soha, de soha! Olyan finom lett! A recept titkos! :)))
- Igen, a cukorvirágról is igaz, mert eddig csak rózsát csináltam, de az sem hasonlított az igazira (na meg egyszer tulipánt is próbáltam, de nem sikerült túl jól). Igyekeztem a lehető legélethűbb zöld orchideát produkálni, ami tőlem kitelik. Azt nem mondom, hogy össze lehetne téveszteni egy igazival, de azért mégiscsak érzem a fejlődést. Bár a drótos verzió még mindig nem sikerült, de a royal icing mindent megoldott.
- Az alátétről pedig csak annyit, hogy Krickynél láttam hasonló megoldást. A barkácsáruházban vágattam egy darab OSB lapot (kört nem tudnak!). Ezt körben szépen felszegélyeztem selyemszalaggal és a tetejét öntapadós tapétával díszítettem (ami jelen esetben nem látszik).
Először jöjjön a kép, majd  leírás:

A menyasszony annyit kért tőlem, hogy a torta három ízű legyen: egy csokis egy puncsos és egy gyümölcsös íz. A forma, a szín és minden egyéb rám volt bízva. A vőlegény nagyon szereti a focit, a menyasszony pedig rajong az orchideákért. Ennyit tudtam róluk, ja és hogy a bulin nem lesznek sokan, csak 14-en. De ennek ellenére elereszthettem magam, nem volt szelethez kötve a dolog. Így az alsó szint 16 szeletes tejszínes csokitorta, a középső szint 8 szeletes vaníliás-erdei gyümölcsös, a legfelső pedig kb. 4? szeletes puncsos tortácska lett. Az volt a koncepcióm, hogy minél kisebb az átmérője, annál magasabb legyen. Talán a képen is látszik. A tortával kapcsolatban volt több ötletem is, amit végül papírra vetettem, és megmutattam apának. Ő az a ki kívülállóként, racionálisan látja a dolgokat. Ezt hoztuk össze. Az alap egy focipálya, amin áll maga az elegáns torta (mégiscsak egy esküvői torta). Az emeletek a hátsó tengelyhez vannak igazítva. Minden emelet alatt egy vastagabb tortaalátét kartonpapírból és minden emelet alatt 5 szívószál  támaszték. A menyasszony kedvéért unidecből zöld orchideákat gyártottam, nagyon igyekeztem ám! Azért, hogy ne legyen olyan egyszerű a virágok mögött egyfajta barna inda tekeredik cukormázból (royal icing).
Mutatok egy pár részletet:
Bevont alátét még torta nélkül.
A pár marcipánból megformázva.
Sajnos nagyon melegük van és lepárásodtak, de azért látszik a vőlegény mellzsebében az orchidea. :)))
Száradó virág alkatrészek.
A kész virágok.
Az emeletek közötti csipkeszegély.
Torta a hűtőben alátét nélkül.
Komolyan mondom, hogy az este annyira, de annyira büszke voltam magamra, hogy egy ilyen tortát én is meg tudok csinálni. A kész mű is tetszik! :)

5 megjegyzés: