Finom ebéd!

Tegnap vettem egy nagyon szép darab bőrös-csontos sertéskarajt és rögtön beindult a sok fogaskerék a fejemben, hogy mit is készítsek belőle. Így született meg a vadász módra. Már nagyon régen ettem és éppen itt volt az ideje újra. Szépen lefejtettem a csontról a husit és felszeleteltem. Ebből lett az ebéd. Nagyon sokan félnek alkoholt használni az ételekbe, de ez nem olyan komoly, vagy szörnyű dolog. Az alkohol kifő belőle, tehát, ha ez az akadálya, akkor nincs mitől félnünk.Gyerekek is ehetnek belőle. A finom íz marad csak benne az ételben. Ezt pedig érdemes kipróbálni. Főzéshez mindig jó minőségű bort használjunk. Nem szabad azt gondolni, hogy: - Fúúú, de rossz ez a bor, majd jó lesz főzni! Nem! Főzni is jó minőségű kell! Ezt akkor érdemes kipróbálni, ha pl. egy buli után marad egy kevés még az üvegben.
A csontot félretettem máskorra levesnek, vagy alaplének. A bőrös, kövér húsos részt pedig megsütöttem. Jó lesz majd vacsinak. Apa örülni fog neki.
A brokkolit is érdemes kipróbálni, annak, aki ezt még nem tette. Egyáltalán nem hasonlít a karfiolra. Főzés közben ennek a sötétzöld teremtménynek az illata nagyon emlékeztetett a spenótra. Pffff! Sajnos a spenóttal nem sikerült összebarátkoznom. De szerencsére a brokkoli készen már egészen más. Szerecsendióval és tejszínnel és reszelt sajttal! Hmmm! Fincsi! :) Megér egy próbát.

Hétvége+2 torta

A pénteki lemezjátszó torta után tudtam, hogy vasárnapra kell még egy tortát készítenem, de a szombat pihenősnek nézett ki. Természetesen becsúszott szombatra is egy torta. A lemezjátszót meglátta a sógórnőm és bevillant neki egy ötlet, hogy mi lenne, ha készítenék nekik egy CD lejátszó tortát. Szombaton bulit tartottak. Hát nem nagyon akaródzott, de mivel megígérte, hogy segít, hát beadtam a derekam. Pénteken előkészítettem mindent. Megsütöttem a másnapi és a vasárnapi tortához is a piskótát. Elkészítettem a CD-s tortához a krémet és a fondant. Szombaton délelőtt természetesen még ebédet is főzni kellett, de apa segített. Csirkét rántottunk ki hagyományosan zsírban sütve. Nagyon finom volt! Délután hozzá kezdtünk a tortához. Kiszabtam, három lappá vágtam és megtöltöttem a csokis krémmel. Annyira ízlett a krém a sóginak, hogy alig bírta abbahagyni a kóstolgatást.Bevontam a fondant-al, kialakítottam a lényegesebb formákat, kifestettem a fekete részeket, és átadtam az ecsetet sógornőmnek. Le a kalappal, nagyon lelkes volt. Még nem mélyedt bele ennyire a tortadekorálásba sosem. Nagyon élvezte. Előkészítettem a gombokat, ő meg dekorált. Tehát lett egy tanulóm. :) Kész lett a torta és mondhatom, hogy nagyon jól sikerült. A munka végeztével lefényképeztem és feltettem a netre. De jajjjj! A barátja folyton a gép előtt ül és elfelejtettem, hogy megláthatja, pedig meglepinek szántuk. Gyorsan szóljunk neki, de hogyan? Szerencsére nem lepleződtünk le. Tényleg meglepetés volt neki. Nagyon tetszett az ünnepeltnek is és a vendégeknek is a torta.
Térjünk át a másik tortára. Szombaton este elkészítettem a gesztenyés tejszínes tölteléket a vasárnapi tortához. Kifaragtam a piskótát és betöltöttem a krémmel. Be a hűtőbe pihenni másnapig. Vasárnap reggel bevontam a majdnem pirosra sikerült fondant-al. Ecsettel befestettem és nagyon szép csillogós piros lett a karosszéria. A légelterelő lapátoknak előző este kiszabtam az elemeit. Szépen meg is száradtak, de felszerelésnél sajnos eltört mind a három!!! Ezért végül kartonpapírból lett ez az elem. Szépen elkészültek a szponzori matricák is. Mindet kézzel festettem meg. A legjobban a Ferrari emblémára vagyok büszke! (Azért, mert egy ló! És mint tudjuk állatokat annyira nem szeretek készíteni.)  Kicsit rizikós volt ez a torta, mert a szomszéd asszonyom, aki kérte, nem tudta, hogy a párja melyik csapatnak szurkol a Forma1-ben. Természetesen utóbb kiderült, hogy minden OK, mert Ferrari rajongó. Ebben az esetben könnyebb volt a dolgom, mert apa is ezt a csapatot szereti, ezért ismertem.

Lemezjátszó és Dobostorta

Csodásan indult minden a tortakészítés terén. Elkészült a lemezjátszó piskótája és a krém is. Megcsináltam a szükséges mennyiségű és színű fondant is. Felvágtam a piskótát és megtöltöttem a krémmel. Csodásan magas lett, amint reméltem, és még kivételesen a méretet is képes voltam betartani. DE! Sajnos a barna színű fondant valamilyen oknál fogva (én az új ételfestékre gyanakszom) nem kötött meg eléggé, és szinte folyt. Egyáltalán nem lehetett vele dolgozni, még ha gyúrtam bele porcukrot még akkor sem. Szerencsére mindig van a talonban sima fehér, úgyhogy az lett kinyújtva és utólag befestve. Egyébként is fa mintásra akartam mintázni, persze más technikával, de azt hiszem egész jó lett a végeredmény. Végre kipróbálhattam az új ezüst és arany színű ételfestékeket is. :) Készült hozzá egy fedő is égetett cukorból, ami amolyan retrós plexi utánzat lett volna, de sajnos eltörött, így nem került fel a tortára.

Térjünk rá a Dobos tortára. Alapvetően nem szeretem az olyan recepteket, ahol a "tegyük gőz fölé és sűrítsük be" mondat szerepel. De mivel a legjobb barátnőmnek készül, hát ezt is bevállaltam. Szóval gőz felett besűrítettem a krémet és turmixoltam és kevertem, amíg teljesen kiállt a csuklóm. Besűrűsödött és tökéletes lett. Nagyon finom! Elkészítettem a piskótatésztát is és laponként megsütöttem a recept szerint 5 lapot! (Találtam közben 2 záp tojást is! Fúúúúj!!!!) Én Nem szerettem eddig a Dobos tortát, de ez valami fantasztikusan finom! Azt hiszem rajongója lettem! Eljutottam odáig, hogy piskótatöltés, de amint bekentem a lapokat a krémmel, olyan kis lapos "toronynak" festett, hogy elkeserítő volt nézni is.:( Úgy nézett ki, mintha a jellegzetes amerikai palacsinták lennének egymásra halmozva. Annak még elment volna. Ezen fellelkesülve sütöttem még egy lapot gyorsan. Tehát elkészült a torta alapja betöltve, körbe kenve. Még hátra volt a dob. Napok óta a fejembe vettem, hogy nem fakanállal kéne kavargatni a cukrot, hanem a kedvenc eszközömmel a szilikon spatulával. Elő is vettem ehhez a munkafázishoz a legjobb spatulámat, és megtörtént az, amire egyáltalán nem számítottam: beleolvadta a cukorba! A kedvenc szilikon spatulám! Kavargatom, kavargatom, nézem milyen szép sima a cukor, majd valami fehér úszkál benne. Kiveszem a spatulát, és mint a mesében a gonosz méregkeverő boszorkány, amikor kiveszi a kanalat a méregből, a kezemben fogtam egy csonkot! :D Ez akkor nem volt olyan vicces, mert a cukrot ki kellet önteni és újat csinálni. Végre elkészült! Szép lett! Büszke vagyok magamra!
A mai ebédhez adott volt a csülök, tehát biztos voltam benn, hogy Pékné módra lesz elkészítve. A levesen még gondolkodtam. Zöldséges gombaleves szerettem volna készíteni, de Melinda nem szereti a gombát. Ma nincs óvoda, itthon van. Megkérdeztem, hogy milyen levest szeretne és azt mondta legyen paradicsomleves. Ha lehetne mindig azt enne. A második verzió az: -őszibarack krémleves eperrel, anya! Hát persze! Télen! Így lett ribizli leves. Volt a fagyasztómban még fagyott ribizli. Hozzákevertem a tegnapról a fekete-erdő tortából maradt erdei gyümölcs zselét is. Mindenki elégedett volt!

Tegnap nagyon nagy meglepetés ért, amitől a föld felett fél méterrel röpködök. De egyenlőre még nem árulom el, hogy mi az, legyen nektek is meglepetés.
A honlapom még mindig folyamatban van, mindig vannak új akadályok, amiken át kell küzdenünk magunkat. Talán a héten már kész lesz. Már nem merem biztosra mondani. Annyi biztos, hogy a www.diakonyha.hu lesz a címe, mert már be van jegyeztetve.
Ma gyors ebédet főztem, mert két tortát is sütök holnapra. Az egyik azért érdekes, mert egy retro bakelit lemezjátszót formáz. A másik, pedig azért, mert dobostorta készül a barátnőmnek, de dobos tortát még csak egyszer csináltam életemben, és az sem mostanában volt. Mind a kettő kihívás! :) Ezt már szeretem. Elő van készítve minden, úgyhogy HAJRÁ!

Sütőtök lekvár

Bevallom őszintén, hogy évekig nem ettem meg a sült tököt, mert nem szerettem. A férjem viszont lelkes sült tök rajongó. Más formában ő sem szerette ezt a finomságot, eddig. Mivel lelkesen próbálkozom mindenféle újítással, kipróbáltam a sütőtök krémlevest elsőként. Gondoltam, nem lehet az annyira rossz, ha olyan sok ember szereti. Az első sós változat annyira nem jött be, hogy utána évekig meg sem fordult a fejemben, hogy ismét elővegyem a tököt más recepthez. De az idén kipróbáltuk a sütőtök krémleves édes változatát, amihez természetesen még a neten sem találtam receptet, ezért én találtam ki. Mondhatom, nagyon jól sikerült. Ezen felbuzdulva ma már több ételben is használom ezt a finom zöldséget?! Jól beindult az agyam, amikor anyu mondta, hogy evett sütőtök lekvárt, de a pontos receptet nem tudja. Ő elkészítette az ő változatát, de a családban nem aratott akkora sikert, mint amekkorára számított. Ma és is megcsináltam az én verziómat és isteni lett. Megkínáltam vele a szomszéd bácsit, aki nem tudta miből készült és el volt ájulva, hogy milyen finom. Hát még, amikor megtudta, hogy miből készült. :)

Itt van ez a csoda képekben. A receptet mindjárt le is írom.
A fényképezésnél annyira szépen akartam beállítani a dolgokat, hogy izgalmamban még a kávét is kiöntöttem az asztalon (és azt hiszem a kép jobb felső sarkában látszik is).

Tegnap

Tegnap nem írtam semmit, mert a szüleimnél voltunk a kis manókámmal. Meglátogattunk egy doktor nénit is. De azért a főzés örömeiről nem kellett lemondanom. Gyors ebédet főztem: Zöldborsóleves nokedlivel és Krumplifőzelék sült kolbásszal. Képeket sajnos nem tudok mutatni. Mindenki jóízűen evett belőle.

A múltkori burgonyagombócos levesnek a gombócos masszájából még maradt egy kevés, ezért azt kiszaggattam egy nedves kanállal és este azt megsütöttem bő, forró olajban. Tartármártással ettük, és az egész család sajnálkozott, hogy csak ilyen kevés van. Nagyon fincsi volt.

Ma úgy döntöttem, hogy az az egy árva sütőtök, ami a kamrában pislogott rám már napok óta finomsággá válik. Nem csak egyszerűen megsütöttem, bár úgy is nagyon finom és nagyon szeretjük is, hanem lekvárt varázsolok belőle. Fahéjas sütőtök lekvár. Nem biztos, hogy mindenki számára olyan jól hangzik, mint nekem, de ők még nem kóstolták. A receptet fel fogom tölteni, csak előbb sütnöm kell egy adag zsemlét, hogy legyen mire kenni a mutogatáshoz. 

Az iwiw-el még mindig nem sikerült összebarátkoznom. Ma pontosan megszámoltam, hatodjára sikerült feltölteni az ebédet.

Új

Talán az lehet a baj, hogy jobban szeretek új dolgokat alkotni, mint egy már meglévőt reprodukálni. Szeretem a kihívásokat!

Kész van!

Már tudom, hogy miért halogattam a tortakészítést. Túlságosan pepecselős volt a mostani hangulatomhoz. De kész van, és ennyi.

Elég sok apró részlet van rajta. Ráadásul most nem színezett fondant használtam, hanem fehéret és ecsettel festettem meg a színes részeket. Természetesen a piros azért előre színezett volt. A fehércsokiból készült létrával is elhúzódott az idő, mert folyton eltört és ragasztani kellett. Persze nem ragasztóval, hanem saját magával. :)

Megy ez nekem!

Úgy érzem, hogy egyre jobban megy nekem ez a blog írás. :) A viccet félretéve, nagyon élvezem most már ezt a blogolást is. Szombaton gyömbérkalácsot sütöttünk a gyerekekkel, mert jöttek hozzánk vendégek vasárnap. Mondanom sem kell, hogy a vendégeknek már alig maradt belőle valami, ezért sütöttem egy mazsolás kalácsot is, hogy legyen mivel megkínálni őket. Szombaton Melinda kérésére paradicsomleves volt a leves és csirkepörkölt tésztával a második. Már nagyon régen főztem csiripörit, és ez most kifejezetten jól sikerült. Vasárnap pedig maradék tésztából készült paradicsomos-zöldfűszeres tészta sajttal megszórva. Ja és húsleveske.
Már gondolatban teljesen előkészítve a karácsonyi menü is! Én leszek szenteste a házigazda.
A mai ebéd is nagyon finom lett. A leveshez maradék krumplipürét használtam fel. A tészta pedig tökéletes lett. Mindenféle gombás ételt imádok.
Vár még rám egy torta, amit valamiért nagyon halogatok. Miért? Ha kész lesz megmutatom.

Gesztenye

A tegnap este nagyon kellemesen telt el, mert gesztenyét sütöttünk és vacsi után összeült a mi kis családunk és közösen majszoltunk. A gyerekeknek is nagyon ízlett. Apa meg én pucoltuk, a gyerekek pedig pillanatok alatt eltüntették. :) Jól begesztenyéztünk. Olyan igazi téli közös pillanat volt ez, ami szerencsére nem csak egy pillanatig tartott.

Este még egy telefont is kaptam, ami nagyon kellemes meglepetésként ért. Valaki igazán elismerte a munkámat, ami nagy büszkeséggel tölt el, hiszen egy számomra teljesen idegen személy volt.
Ma is hagyományos ebédet főztem. Magyaros csirkeaprólék levest, azaz csirkegulyást. A palacsinta csakazértis Gundel lett és nem "csak" egy egyszerű kis mezei lekváros, vagy fahéjas. Lehetett volna sütőben sült túrós palacsinta is, de sajnos nem kaptam a boltban túrót. Annyira felbosszant ez a bolt mindig!

Brassói

A tegnapi ebéd, sajnos vacsorára már nem volt olyan finom, mint délben, mert kint hagytam és a hal sajnos megromlott. :( Apa sajnos nem tudta megízlelni. A leves sem jött be neki annyira, mint reméltem, sőt a gyerekeknek sem, ezért megint :( Tehát ennek köszönhetően ma nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól és egy hagyományos ebédet készítettem. Vettem egy gyönyörű darab csontos karajt, a csontból levest, a sovány husiból brassóit, a zsírosabb leeső nagyobb darabokból pedig fokhagymás sült húst készítettem. Apa biztos fog neki örülni! :) Tegnapról még maradt egy kevés krumplipüré, majd azt adom hozzá neki. A brassói elkészítésében segített az én kis mukim is. Nagyon cuki volt, mert minden egyes darab fokhagymát egyenként körbenyalogatott. :) Még szerencse, hogy csak mi eszünk belőle. Nem baj, legalább kiűzi belőle a bacikat. Most jó fokhagyma szagú lett. :D
Vacsorára előkészítettem a gesztenyéket, bevagdostam és beáztattam. Este megsütöm. Holnapra pedig lesz puncspogácsa. Már súlyozódik a hűtőben. Ha kész lesz, megmutatom.

Első naplóm!

Soha életemben nem vezettem naplót, ezért most mindenféle furcsa gondolat kavarog a fejemben, arról, hogy miről is írjak. Ma nem volt itthon a kismanóm, dédizett egy kicsit. Már nagyon hiányolták mamáék. Ezért ma csak könnyű ebédet főztem, pesto-s tésztát. Az öcsémtől kaptam a pesto-t, amit mindenki dicsér és divatos imádni, de nekem sajnos most sem sikerült összebarátkoznom vele. Megettem, mert éhes voltam, de nem lesz a kedvencem. Kár, hogy levest nem főztem. :( Viszont készítettem egy olyan tortát, amitől nagyon féltem, sőt rettegtem: egy lovacskát. Embert és tárgyakat bármikor készítek, de az állatok valahogy nem mennek annyira, úgy érzem. Persze a barátnőm és a férjem szerint nagyon szép és szuper, de én még mindig maximalista vagyok és sohasem vagyok elégedett a műveimmel. (Legalábbis nagyon ritkán) Ennek megfelelően, hogy előre rettegtem tőle, természetesen minden kiesett a kezemből, szétmázgálódott, elszakadt és, stb. De kész lett És akinek készült, annak nagyon tetszett.A pesto-s tészta receptjét talán nem fogom leírni, mert nekem nem jött be. Megyek is a gyermekeimért és összeszedem őket. :)

Elindul a blog

Sziasztok!

Ezen az oldalon a Dia és a konyha oldalon megjelent dolgokkal kapcsolatos, észrevételeket, ötleteket, kérdést és általában minden visszajelzést várok.

Üdv.
Dia